Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 649 Paradoxon-t Pázmány ritkán, s akkor is szerényen használ: »Csudálatos paradoxum, nehéz hitelű dolog ez. Aki szent és jámbor, vájjon vak-e vagy bolond, hogy nem ismeri javait ? És ha nem ismeri, mint adhat Istennek hálá- kát reója terjesztett javaiért ? Ha érti és tudja javait, mint Ítéli a pogánynál és a cégéres gonoszságokkal terheseknél magát alábbvalónak, fogyatkozottabbnak ? Keresztények, az alázatosság sem vakká és bolonddá, sem háladatlanná nem teszi az embert, hanem arra viszi, amit a nagy szén- tek cselekedtek és amit Isten parancsolt. Sz. Pál azt Ítéli magáról, hogy az apostolok között kisebb, alacsonyabb és nem méltó, hogy apostol nevet viseljen . . . Ezeket pedig nem hazugul és képmutatásból, hanem értelmük és ítéletük igazságával mondották. A Szentírás parancsolattal kötelez, válogatás nélkül minden embert, hogy mást minden magá- nál feljebbvalónak és böcsületesebbnek tartson«.1 Pázmány az ellenvetéseket nem keresi, de ha vagy igen közelfekvök, vagy sokszor hangoztatnak, ilyenkor felhozza s a lehető rövidséggel cáfolja s így ebben is mintaszerű. »Luther és Kalvinus tagadják, hogy Krisztus Ítéli a világot. Mert így szól Luther: ha Krisztus megjele- nik haragos bíró képében, ki számot vegyen életünkről, bizonynyal tudjuk, hogy ö dühös ördög. Kalvinus eképen beszél: Nagy vigaszságunk vagyon, mert attól nem kell félnünk, hogy Isten Ítéletére vitessenek bűneink, melyek bocsánatjáért ily drága fizetést adott az Isten fia . . . Az újítóknak tagadni kell az utolsó ítéletet, hogy a maguk üdvösségéről való bizakodást nevelhessék és a kétségbe- eséstől magukat oltalmazhassák. Mert ha igaz, hogy ember az Isten törvényében semmit meg nem tarthat és hogy embernek minden jó cselekedete ocsmány és vétkes, kétség- kívül következik ezekből, hogy ha törvény szerint ítéltetnek és cselekedeteik szerint jutalmaztatnak, mindnyájan örök kárhozatra Ítéltetnek Luther és Kalvinus követői«.2 »Azt 1 Advent III. vasárnap I. préd. II. rész. ־ Advent I. vasárnap I. préd. II. rész eleje.
