Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 617 nem forog fenn.1 Elholt Abaffy özvegyét nőül veszi Barcsay, kinek neje meghalt. Abaffynónak van még első férjétől, Báthory- tói maradt mostoha leánya, Paula. Barcsaynak van elholt neje után maradt mostoha fia, Wesselényi. Ifjú Wesselényi nőül veheti Paulát, Barcsaynak és nejének, özvegy Abaffynénak mostoha leányát. A sógorság akadálya nem szűnik meg még az egyik házas- társnak halálával sem, még akkor sem, ha időközben második házasság jő is létre ; minél fogva a férj első nejének halála után is rokonságban marad ennek vérrokonaival, tehát nem veheti el ezeket negyed Ízig. A sógorság fokozatai felmenő ágon: mostoha apa (vitricus), mostoha anya (noverca) ; ipa (após) socer, anyós (socrus) ; lefelé menő ágban : vő (gener), meny (nurus); mostoha fiú (privignus), mostoha leány (privigna); oldalágon: férj vagy nő fivére sógor (levir), férj vagy nő nötestvére sógornő (glos) ; fivér felesége (fratria), nővér férje (sororius). A második fokon: nagyapós (socer magnus), nagyanyós (prosocrus vagy socrus magna) stb. A magy. polg. törvh. 1894: XXXI. tc. a 12. §-ban mondja ki a sógorsági akadályt. 49. §. 12. Köz tisztességre való tekintet. (Publica honestas.) Valamint az egyház a vérrokonság mellé két hasonló rokonsági viszonyt: a lelki és a törvényes rokonságot sorozta mint házassági akadályt, szintúgy két hasonló viszonyt csatolt a sógorság mellé is, mint házassági akadályt, t. i. 1. az első a megkötött, de még testi egyesüléssel végre nem hajtott házasságból származik, még ha érvénytelen is a házasság, kivéve, ha a beleegyezés hiányán múlott a házasság érvényes volta ; 2. a második érvényes eljegyzés alapján keletkezik. I. A köztisztességre való tekintet akadálya végre nem haj- tott házasság alapján. Bár a tulajdonképeni sógorság csak a tel- jesen végrehajtott házasság tényén alapszik, mindamellett még a végre nem hajtott házasságban is megvan a legbensöbb egyezség 1 Knopp i. m. 344. XIV. Ben. de syn. dioec. 1. 9. c. 13. Ferrar V. Affinitas. Vogl i. m. II. 544. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom