Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
526 DR. EHRHARD ALBERT. Anzelm által a bari! zsinaton (1098), Chrysolanus Péter által, ki született görög volt s később Milánó érseke lett (1113), Havdberg Anzelm által, ki 1135-ben mint II. Lothár követe Konstantinápolyba ment. Közelebbi érint- kezest létesítettek Kelet s Kyugot között a ־keresztes had- járatok. Ezek az érintkezések azonban már kezdettől fogva nem voltak olyanok, hogy az egyesülés művét előbbre vihették volna. Ehhez mindkét részről hiányoztak a leg- szükségesebb kulturális előföltételek. A nyngoti lovagoknak nem volt érzékük a görögök természete, a görög szokások s a görög ritus iránt. A bizánciak részén még észre sem vették a hatalmas vallási mozgalmat, melyből a keresztes hadjáratok erejüket merítették. Császár és nép inkább önmagok ellen indított politikai akciót láttak benne, mint nagy vallási tényt, s következésképen politikai független- ségök veszélyeztetését. Ezek az aggodalmak — sajnos — beteljesedtek, midőn a negyedik keresztes hadjárat Konstantinápolynak vandalok módjára véghezvitt elfoglalása után a latin császárság meg- alapítására vezetett. E hódítás napjai a legnehezebbek vol- tak, melyeket Bizánc addig átélt, ép oly végzetesek a művészetre s tudományra, nézve, mint kárbaveszettek a keresztes hadjáratok valódi céljára s károsak a két egyház viszonyára nézve. Örökre sajnálatos marad, hogy az első nagy csapást a bizánci birodalom fővárosára nem az izlam, hanem a nyugoti keresztények mérték, kiknek legfőbb érdekei a kereszténység ezen előőrsének erősbítését párán- csolólag kívánták volna. A latin császárság egy lati n pátriárkái szék fölállítását vonta maga után Konstantiná- polyban; III. Incét, ki a keresztesek tetteit határozottan rosszalta, az eredmény el vakította. Valamint a nyugoti hiihér államot átplántálták Keletre, annak tudata nélkül, hogy az azon a talajon kívül, hol kifejlődött, életre kép- télén: ép úgy a latin egyházat is behozták Konstantinápoly- ban, tekintet nélkül a hatásra, melyet ilyen eljárásnak a papságra és népre gyakorolnia kellett, amennyiben latinokat emeltek még a görög püspöki székekre is. Ennek követ
