Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 517 kadás számára az első theologiai alapot, melyet a görögök lényeges vonásaiban napjainkig megtartottak. így lett ő hor- dozója oly mozgalomnak, melyet nem maga kozott létre, de melyet szellemének és akaratának erejével hatalmas lépés- sei előbbre vitt. Ezért meg nem jutalmazták; két császártól kétszer letéve, számkivetésben kait meg. A Róma és Nyűgöt ellen felszított ellenséges mozgal- mat azonban nem vitte magával a sírba; műve tovább ólt. Annak további életét, dacára az egyházi egység visszaállí- tásának, mely csak a X. század vége felé szenvedett zava- rodást, nem kevéssé mozdították elő a keresztény müveit- ségnek általános sülyedése Nyugoton és a szégyenteljes helyzet, melybe a pápaságo’t az itáliai hűbéres nemesség juttatta. Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy abban a pil- lanatban, midőn IX. Leó a pápaság egyetemes egyházi esz- méit és céljait újra fölvetette, a hamu alatt izzó parázs fellobbant, és a százados, régi fejlődés az 1054. évi szaka- dásban, melynek teljes keresztülvitele csak a XIII. század- ban következett el, befejezést nyert. A fejlődési folyamat ezen vázlatából könnyen föl lehet ismerni a keleti szakadásnak az események mögött rejlő s az egyes személyek fölött álló okait. A legkülönfélébb okok működtek össze ehhez a végső eredményhez: politikai és vallási-egyházi, nemzeti és theologiai, művelődési és egyéni okok, s e három sorozatnak első csoportjai sokkal hatalma- sabban, mint az utóbbiak. A vallási-egyházi különbségeket mindenesetre mindkét részről legjobban előtérbe tolták s legközvetlenebbül érezték; de a görög egyház egy méltó képviselője, Péter, antiochiai pátriárka, Cerullarius Mihály konstantinápolyi pátriárkához intézett figyelmeztetésével mé- lyebb bepillantást enged nekünk a hangulatba; azt Írja neki, hogy ne tulajdonítson nagy fontosságot az egyházi szokások és fegyelem terén levő különbségeknek, nagyon is méltó már az elismerésre, hogy »Nyűgöt barbárai«-nak helyes tanuk van Istenről s Krisztusról, hogy tőlük nem lehet ugyanazt a theologiai képzettséget várni, melylyel a kérész- tény műveltség világosságában levő görögök bírnak. Itt vilá- Hittudományi Folyóirat. 1000. 40
