Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
510 DR. EHRHARD ALBERT. a korai asketa-, remete- és szerzetesi életben; szóval, ott kezdte a keresztény egybáz az ő diadalmenetét, mely végig vonult az egész világon, végig a századokon, ott kezdte magasztos és felemelő munkáját a megváltott emberiség szolgálatában, annak megszentelésére. Onnan jöttek Nyugotra az üdv első hirdetői és magokkal hozták a vallásos és szel- lemi kultúra minden ágának magvait, amely aztán a kérész- ténységnek felénk áramló fényét Nyugoton oly szép, oly nagyszerű kifejlődésre juttatta. Igaz, Nyűgöt a későbbi idők- ben nagy önállóságra tett szert s bőséges gyümölcsöt hozott, hanem egyet soha sem szabad felednünk: a keleti egyház a mi szellemi anyánk és mi az ő legvirágzóbb ifju-korának gyermekei vagyunk. Tagadhatatlan, a keleti egyháznak eme ragyogó iljú korában nem hiányoznak az árnyoldalak sem. Kelet egyszer- smind alkalmas talajnak bizonyult, amelyből számos tévtan fakadt fel, amelyek nem egyszer nemcsak a keleti egyházat, hanem az egész kereszténységet végromlással fenyegették. A második század gnosticismusa, a negyedik század arianis- musa, az ötödik század monophysitismusa, a keresztény őskor- nak e legnagyobb és legveszélyesebb vallási mozgalmai mind- mind Keleten keletkeztek és keletiek terjesztették ezeket Nyugoton, ahol aztán a római egyház kőszikláján megtörött erejük. Hanem hát e mozgalmak nem a keleti egyház valódi fiaitól eredtek; ez az egyház is tüstént harcra készült ellenük, és ép e harcnak köszöni a szellemi munkának s a keresztény litteraturának ama nagy lendületét, melyet soha többé nem ért el oly teljes virágzásban, oly eredetiségben, mint akkor. E harc küzdőtérre szólította a görög egyház szellemóriásait, egy Irenaeust, egy alexandriai Kelement, Origenest, a nagy Athana- siust, a nagy Basiliust, Gergelyt, a theologust, nyssai Gergelyt és még sokakat, kik a kereszténységet az álbölcselet tárna- dása ellen dicsőségesen megvédelmezték s szellemük összes erejét az Istenre s Krisztusra vonatkozó nagy vallási- és filozoíiai kérdések megoldására fordították. E megoldásban Nyűgöt csak a pápák beavatkozása által vett részt, mely az egyházi tan alakulására minden esetben döntő vala.
