Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában

A KELETI EGYHÁZAK KÉKDÉSE.

507

őket, vagy Rómát a magok részére megnyerhetik. Ez a remény azonban nem valósult meg; ellenkezőleg, Róma elitélte őket.

A római egyház e fokozatosan emelkedő hatalmának megzavarását látták egyesek a hnsvét és az eretnek-kereszt- ség körül forgó vitákban. Azonban alaptalanul; mert ép ez alkalmakkor lépett előtérbe a római püspökök tekintélye egész világosan és határozottan. I. Viktor a különböző egy- liázakban zsinati tanácskozásokat rendelt, melyek a kis- ázsiaiak kivételével mind a római gyakorlat mellett szóltak; és midőn ő erre a kisázsiaiakat az egyház közösségéből kizárta, senki sem akarta tőle ezt a jogot elvitatni, hanem a többi püspökök, Irenaeusszal élükön, úgy vélekedtek, hogy a fegye- lemben való eltérések sértetlenül hagyják a hit egységét. Ezzel kimondták egy alapigazságot, mely az egyházak kérdésére nézve manapság is kétségkívül nagyfontosságú, melyről azonban egyik egyház sem feledkezett meg oly gyakran, mint annak az utóda, melynek ez legelőször szol- gált javára. A másik vitában hasonlókép elismerték a római egyház elsőségét úgy Oyprián, karthagói püspök, mint Firmilián, caesareai püspök Kappadociában, bármily szilár- dán ragaszkodtak is a saját szokásukhoz.

E tényekre támaszkodva, protestáns részről is elismer- ték a római egyház tényleges primátusát, és egész határozót- tan hangsúlyozták a lényeges összefüggést a »római« és a »katholikus« közt.5

Tudjuk, mily hatalmasan fejlődött ki a római egyháznak

5 V. ö. mindenekelőtt A. Harnack: Lehrbuch der Dogmen- geschichte, I. 3. kiadás, 439—454. 1. ; B, Sohm: Kirchenrecht, I. Lipcse, 1892, 157. és köv., 182. köv., 350. köv. 1. ; A. Berendts, más helyen, 9—15. 1. ; továbbá Langen : Gesch. der röm. Kirche bis zum Pontificate Leo’s I. Bonn, 1881, 181. köv. 1. sem tagadhatja ezt. Sohm még tovább megy mint Harnack, amennyiben ő azt állítja, hogy az egyház egész szervezete, és pedig mint közvetetlen isteni intézmény, Rómában fejlődött, ki s aztán Rómából átszármazott a többi községekbe. (Id. helyen, 183. 1.) Világos, hogy ők e tényeket egész másként magyarázzák, ez azonban a tények értékéből egy csep- pet: sem von le.