Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Irodalmi értesítő

460

!KŐHALMI ÉRTESÍTŐ.

hasonló könyvei. Nagyon természetes tehát, ha hibái vol- nának is a könyvnek, amit hiába keres benne a kritikus malevolus szeme, mégis kedves volna az nekünk.

Ám térjünk a dolog érdemére. Nem Hornig br. püs- pök Rituáléja az első »Veszprimiense«. Gadányi Biró Már- ton 1750-ben, Nagymányai Koller Ignác 1772-ben, Pészaki Bajzáth József 1801-ben adták ki egyházmegyéjük számára a »Rituale Veszprémiense«-t. Száz esztendő azonban de sok idő, hosszú idő. Mennyi minden avul el és változik meg ez állhatatosságot nem ismerő nagy világban! Bajzáth Rituáléja is hol elfogyott, elrongyolódott; hol meg sok megváltozott már azóta. De hibái is voltak a Rituálénak. Hornig br. veszprémi püspök tehát segíteni akart a dől- gon és segített is. Oly módon, hogy Bajzáth püspök Rituálé- ját minden hibától megtisztíttatta, az azóta történt váltó- zásokat a Sz. R. Congregaciója Decretumainak szemmeltar- tásával az új Rituáléba felvette, iparkodván lehetőleg meg- közelíteni a római Rituálét. — De egy nagyobb eszme szol- gálatába is lépett a veszprémi püspök jelen Rituáléjával, mely minden egyébtől eltekintve, egymagában is oly érdé- met képvisel, hogy az méltán tehetné emlékezetessé. S ez, hogy az egyes egyházmegyék Rituáléinak specialis oratióit, intézkedéseit felvette a »Rituale Veszprémiense«-be, útját egyengetvén így és készítvén elő az általános, egyöntetű Bit no- lónál'. Anyagfelosztásában az új Rituálé tíz »titulusában tárgyalja anyagát, mely felosztáshoz egy »Appendix«-et fűzött. Az I. titulusban az általános szabályokat adja; a II. a keresztségről; a III. a penitentiatartás; a IV. az Oltáriszentség; az Y. az utolsó kenet; a VI. a temetések; a VII. a házasság szentségéről szól; míg a VIII. a bene- dictiókat; a IX. a processiokat ;a X. az exorcismust tár- gyalja, s az anyakönyvezés formuláit adja. Bőséges, mindent felölelő tartalom, világos, könnyen áttekinthető formában. — Üdvözöljük az új könyvet.

Budapest. Schmiedt Ferenc.