Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Huber Lipót: Drámai költészet és szinház a zsidóknál

410

HUBER LIPÓT.

Nem hagyható figyelmen kívül ama másik körülmény sem, hogy a drámai művészet eredetileg épen az istentiszte- létből származott volna. így a görögöknél a Dionysiákból fejlődött az, vagyis a Dionysios (Bacchus) tiszteletére rende- zett népünnepélyekből. Ámde a zsidók vallá.sa sem a Diony- sius-kultushoz hasonló játékokat, sem az u. n. mysteriumo- kát nem ismerte. »Tekintve a zsidó nép istentiszteletét, mely az áldozattól az énekek szövegéig telve volt symbolu- mokkái, régi történetekre való emlókeztetésekkel és vonat- kozásokkal, tekintve, hogy a Jaliveh-istennézlet főszabálya volt Istennek mindenütt jelenvalósága, melyet az ájtatos zsidó nép érzett, nyilatkozásaiban látott és benne hitt, — egyáltalában semmi szükség sem forgott fenn, hogy Jahvét és cselekedeteit megszemélyesítse, azt színészektől előadva lássa. Már ezen előadás beleütközött a parancsolatok elsejébe és a mózesi törvény szigorúan tiltotta. Isten megszemélye- sítése a hangban, tűzben, villámban, természeti jelenségekben csupán emlékeztetós volt az ő tulajdonságaira, hatalmára. Nevét is csak nagy, ünnepélyes alkalmakkor ejthette ki a főpap, őt is csak a próféták látták elragadtatásukban, és ritkán szólal meg oly közvetetlenséggel, mint Jób első és végső fejezeteiben. Képzeletében, szivében, lelkében látta őt a nép.« 1

Van azonban mégis a bibliai költészetnek két terméke, melyek lónyegökben époszi, illetve lírai természetűek ugyan, de e mellett tagadhatatlanul drámai elemet és a drámához hasonló formát és szerkezetet mutatnak, t. i. Jób könyve és az Énekek éneke. Mindkettő nemcsak a héber, hanem a keleti költészet igazi gyöngye.

Jób könyve úgy tartalmánál, mint költői alakjánál fogva kétségkívül az egész ókor egyik legremekebb műve. Célja Jób történetével konkrét módon azt a nagy problémát meg- fejteni: miért sújtja Isten az igazakat is néha oly súlyos csapásokkal; hogyan fór ez össze az ő osztó igazságával ? A kérdés akként oldatik meg, hogy az a jámborok megpróMorvay Gy. id. m. 188. old.