Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

403

Úr Isten kezéből . . . Jobbnak, illendőbbnek mutatja az okosság, bogy mi szabjuk akaratunkat Isten kedvéhez, hogy- sem azt kívánjuk, hogy a mi tetszésünkön és akaratunkon járjon az Úr Isten . . . Nem tudjuk mi az Isten titkait, az ő tanácsában nem ültünk . . . Annak okáért, noha mi okát nem tudjuk, miért látogat Isten keserves csapásival; de azt bizonynyal tudjuk, hogy az ő végtelen jó volta . . . nem bocsátaná ostorit reánk, ha azok által valami nagy jót nem akarna kihozni . . . Az Isten Ítéletinek feneketlen mélysége vagyon, által nem érthetjük, hanem abban meg kell kötni elménket és akaratunkat, hogy a mit Isten akar, úgy illik lenni. Nám te is néha kiűzöd szófogadatlan fiadat, mikor az ebedet házadban szenveded, asztalodnál eteted . . . Ha valami nyugodalom és boldogság vagyon a világon, abban az emberben vagyon, hi mindenekben Isten akaratjától függ és azon megnyugszik. Mert miképen a Compassban való vasacskának mágnessel megkenetett vége mindaddig forog és meg nem állapodik, míg egyenesen az északi csillagra nem fordul: úgy a mi lelkünk egyébbütt meg nem nyug- szik, hanem csak az egy Isten akaratján.«1

Vigaszok az élet nyomorai között. Pázmány kifogyhatat- lan a lelki vigasz nyújtásában, az egész hosszú egyházi beszéd nem egyébb, mint mindenrendű hallgatóinak meg- nyugtatása, lelkűknek égbe emelése. »Senki a maga állapot- jával teljességgel meg nem elégszik, sőt kinek-kinek úgy tetszik, hogy ő legnyomorultabb. Mikor a vitézlő ember betegséget, éhséget, veszedelmet érez, a szántó-vető gazdá- kát boldogoknak mondja, a vitézlő állapotot legnagyobb nyomorúságnak állítja. A kereskedő, a szolga, a paraszt- ember, az ország gondviselésében fáradozó nagy emberek hasonló vélekedésben vannak. Egyszóval mindennek a maga terhe súlyosabbnak tetszik, mivel senki nem látja, hol szó- rítja másokat a lábok-beli. De igazán mondotta Solon, hogy ha minden emberek nyavalyái voltaképen piacra terjesztet- nének, talán senki nem találkoznék, ki örömesten haza

1 Vizkereszt után III. vasárnap I. prédikációból.