Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
42 DR. SZIL VEK LAJOS. nak érdekében, sőt gyarló ,kísérleteket tesz azokat magához átültetni (diakonisszák). A család kötelékein kívül élő szerzetesek és papok, valóságos isteni ajándék gyanánt, tudományuk és hitbuzgó- ságuk minden erejével adták magukat rá az ősmagyaroknál a keresztény polgárosodás előmozdítására. Nem hiúság, nem haszon, nem élvezet vezette nemzetünk ezen apostolait; az Isten és az emberek iránt való szeretetből merítették lan- kadatlan buzgóságukat az emberek földi és égi boldoguló- sának biztatására. A békében, nem a harcban keresték a haladás, a dicsőség eszközét; szeretet, nem erőszak által akarták az embereket boldogítani. Vigasztalták az elnyo- mottakat, fékezték az elnyomókat, mint közvetítők, előmoz- dították a társadalmi osztályok egymással való emberséges érintkezését. Megadták őseinknek az annyira szükséges kérész- tény nevelést, oktatva őket szenvedélyeik fékezésére, erköl- cseik szelidítésére, szívük meglágyítására, lelkületűknek ember- séges, természetfölötti, keresztény erényekkel való feldiszí- tésére. Szóval alázatos, szerény munkájukkal lerakták alapjait a keresztény Magyarországnak, jövendő nagyságunknak, ezer esztendős fennállásunknak. S ha nem is koronázta ember- fölötti munkájukat már az ő napjaikban a teljes siker, nem szemlélhetjük önfeláldozó munkásságukat elismerés, mégha- tottság nélkül. Sőt abban is kiváló tiszteletünkre méltók, hogy, ámbár látták a távolságot a kitűzött ideál és az elért valóság közt, a gyáva kétségbeesés és gyerekes ábrándok közt középutat tartva, korukat nem akarván megelőzni, az ismétlődő pogány lázadások dacára is, Istenbe vetett biza- lommal tekintettek a jövő elé, amely százszorosán volt meg- hozandó az általuk elvetett mag drága gyümölcseit. A köznyomort nagyban enyhítették az egyházak- és a zárdákhoz mellékelt intézetek. Eleinte a betegek és a sze- gények fenntartására az egyes hívők alamizsnákat hoztak, később vagyonosok, fejedelmek és községek földeket aján- dékoztak az egyháznak s idővel a papházak és a monosto- rok valóságos szegényházak-, vendégfogadókká lettek, ami azon időkben, egyéb szállók hijján, a közlekedés akadályai
