Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

397

Mert ha mindnyájan urak volnának, ki fáradna a testi táplálás megszerzésében ? Ha mindnyájan kézimunkával élné- nek, ki tanítaná a mennyei és világi bölcsességet ? . . . Úgy rendelte Isten az emberek állapotját, hogy egymás terhét hordozzák . . . azzal akarta az alázatosságot és egymás szere- tetet bennünk gyökereztetni, hogy fők és lábak, urak és szolgák, gazdagok és szegények legyenek; de külön-külön mindennek szüksége légyen más egyebek segítségére . . . Ha állapotokban, értékben és gazdagságban mindnyájan egyenlők volnánk, csak egy mesterember sem találtatnék, mert a szegénység cselekedteti, hogy oly müvet tanuljanak az emberek, melyből táplálást nyerjenek. Ha pedig gazdagok nem volnának . . . nem vehetnék a szegények hasznát mesterségüknek. Azért, noha a gazdagoknak nagyobb szűk- sége vagyon a szegényekre, mert ezek a földdel bánnak . . . ruhát, házat készítenek . . . egyszóval a gazdagoknak semmiek nem volna, ha a szegényektől nem volna: de azért a sze- gények sem lehetnek a gazdagok nélkül. Mi mellett szán- tana, kapálna, min vásárolna a szegény ember, ha pénzt nem kapna a gazdagoktól? ... Ki szolgáltatná az igazsá- got ? Ki szerezne bátorságot a prédáló tolvajoktól, ha mind- nyáján béresek, kapások volnánk?«

Miután így igazságosan és közmegnyugvásra kifejtette a beszéd alapját, elsőben szól a gazdagok kötelességéről cse- lédeik iránt. Ezeknek elseje, hogy szolgáit szeresse, atyjok legyen; meggondolja, hogy oly lelkűk van azoknak is, mint neki, s hogy az ő lelkűket ép úgy megváltotta Jézus szén- védésé és halálával, mint az övét. Ezért lelkűknek is gond- ját viselje s ünnepek alkalmával gyűjtse cselédeit maga köré és így szóljon hozzájuk: »Jó fiaim, ha ki közületek Isten ellen bálványt emelt szívében, térjen Istenhez, tisz- títsa ki lelkét a sz. gyónás által; végyen tiszta és szent öltözetet magára és jertök velem együtt az Isten házába, hogy áldozzunk és szolgáljunk ott neki.«

Ezt nem csak Isten parancsolja, hanem a keresztény okosság is javalja, »mert az szolgál híven és igazán ember- nek, aki igazán szolgál Istennek.«