Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása
A PLÉBÁNOSOK BEIKTATÁSA. 369 nek; nevök nem határoz, ámbár én leghelyesebbnek tarta- nám, ha az egyházmegyei névtárakba az ősrégi plébános elnevezés vezettetnék be, melyet a nép is megszokott és régi törvényeink is használnak. A lelkész szó nagyon fakó s alatta mindenféle felekezet lelki elöljáróját lehet érteni és csakis a jelző által válnak érthetővé; míg a plébánosok alatt egyedül a katholikus lelkipásztorokat, pópa alatt a görög-keletiekét, rabbi alatt a zsidókét, imám alatt a törö- kökét, brahmin alatt az indusokét, bonc alatt a buddha- vallásúakét stb. értjük. Ha pedig valaki azt kérdené, mi vezérelt ezen érteke- zés megírására, a következőket felelem. Vezérelt azon egye- temes tévedés, melyben némely egyházjogok alapján hazai papságunk él; vezérelt az igazság keresése; vezérelt a törek- vés, hogy a plébánosok állását, melyet kivált egyes fiatal centralisták sokszor fitymálva emlegetnek, más színben tűn- tessem fel, mint balul némelyek tartják; vezérelt azon törekvés, hogy a plébánosok kánonjog szerinti inamovibili- tását az egész kar megismervén, bátorsága nőjjön nehéz feladata teljesítésében azon sokoldalú nyugtalan!tások között, melyek a világ, sőt nem egyszer a clerus részéről is tett- erejében bénítják meg azt, ki azt hiszi, azt tudja csak magáról, hogy a káplántól csak önálló háztartása vagy alig más különbözteti meg. A jog tudása, ismerése, tiszteletben tartása legerősebb sánca az egyének és testületek áldásos működésének. Egyébiránt ezt, mint láttuk, a legfelső helye- ken tiszteletben is tartják; csupán egyesek tévedését hasz- nálták fel némelyek saját előnyökre, de az egyházi admini- stratio kárára. Tehát: »Errata corrige! Osány. Végh Kálmán.
