Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
.322 SZÁNTHÓ GÉZA. A jogtudósok három dolgot jelölnek meg a kötelezés súlyosbítására; ezek: a tárgy fontossága, jelentős volta, a szavak, melyekkel a törvény adatik, és a törvényhozó szándéka.1 a) A törvény tárgya. Miként minden erkölcsi kötelesség súlyos vagy kevésbbé súlyos voltának megbírálásánál, úgy az állami törvényekből folyó kötelezettségnél is annak fokát első sorban az anyag határozza meg, a tárgy, melyre a polgár köteleztetik, ennek minősége, mennyisége, fontossága. Jelentékeny, fontos tárgy súlyos kötelezettséget hoz létre; ellenben jelentéktelen tárgy súlyosan, halálos bűn terhe alatt nem kötelezhet. Ezen elv, ha minden mástól elvonatkoztatunk és a tárgyat csak magá- ban véve tekintjük, úgy a fontos, mint a kevésbbé jelenté- kény tárgyakra érvényes. Ha azonban figyelemmel vagyunk egyéb súlyosbító körülményekre is, pl. a szándékra, az emlí- tett elv csak részben áll meg a maga szigorában, amennyi- ben a szándék oly befolyást gyakorolhat magára a tárgyra a törvény anyagára, hogy ennek kötelező erejét leszállít- hatja; oly tárgyban, mely különben önmagában véve minő- sége, mennyisége vagy fontossága következtében halálos bűn terhe alatt kötelezne, a törvényhozó szándéka megteheti azt, hogy az említett tárgy csak enyhén, bocsánatos bűn terhe alatt kötelezzen. De nem idézheti elő megfordítva ezen vál- tozást, nem teheti, hogy jelentéktelen tárgy halálos bűn terhe alatt kötelezzen. Irányadó ekkor a tárgy fontossága marad. Honnan ítéljük meg a tárgy fontosságát, mely a súlyos kötelezettséghez megkivántatik, arra legbiztosabb szabály a józan, természetes ész. Ugyanazon szabályt szokták felállítani az isteni és a természeti törvényekre nézve is. Valóban nem lehet mást elgondolni, ami pontosabban eldöntené a tárgy fontosságát és biztosabb mérték volna. Hogy azonban a józan ész meg1 Lármáim, idézett lielyen.
