Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

269

nosa tulajdon lelkipásztor, tehát mindkettőnek joga van (s kötelessége) az esketést végezni.

Mivel pedig ezen kérdés, hogy mely plébániához tar- toznak a jegyesek, lakásuktól függ, ennélfogva legfontosabb szerepe van itt a lakóhelynek (domicilium). Amely lehet tulajdonképeni lakóhely (domicilium proprium) vagy átvitt lakóhely (quasi-domicilium). Ezenkivül figyelembe veendő, minő hitvalláshoz tartoznak? Hol laknak tényleg? Honnét származnak ? (ez tulajdonkép polgári illetékességök). Hol születtek ?

Ezen szempontok közül leglényegesebb a hitvallás és a lakóhely. Maga a származás és a születés nem teszi a lelkipásztort illetékessé az esketésre, mint Eeiffenstuel kimondja, a trienti zsinat nyomán: Parochus proprius est, in cujus parochia contrahentes habitant tempore, quo matri- monium contrahitur.1

Határozzuk meg tehát, mindenekelőtt a lakóhely szempontját.

Lakóhely (domicilium) általán azon hely (itt egyház- jogi szempontból), mely valamely jegyes rendes házi és polgári működésének középpontja, ahol tartózkodik s a hol oly szándékkal telepedett le, hogy ott állandóan, vagy legalább huzamosabb időre megmarad.

E lakóhelynek fogalmához tehát két szempont szűk- séges:

a) tényleges tartózkodás, a melyet nem pótol az a körülmény, ha csupán birtoka van valakinek azon a helyen;

b) azon szándék, hogy ott tartózkodjék (animus sedem fixam habendi).

Csupán egyik, vagy másik a két mozzanat közül, még nem elegendő a lakóhely megalapítására. De sem az nem kívántatik meg, hogy valakinek háza legyen, sem az, hogy megszakítás nélkül ott lakjék. Minthogy a döntő itt az erkölcsi érteményben vett ott lakás, tényleges ott tar- tózkodással párosulva. Minélfogva ha valaki huzamosabban

1 Declaratio S. C. Trid. Reiffenstuelnél i. h. n. 58.