Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 251 marito ludis, theatris interfuerit. Megfordítva, a feleség a férjnek elbocsátó levelet küldhetett a következő okokból: 1° si mari tus contra imperium conspiret; 2° si vitae uxoris insidiatus fuerit; 3° si castitati uxoris insidiatus sit eamque aliis prostituendam tradere tentaverit; 4° si adulterium contra uxorem prolatum probare non potuerit; 5° si maritus sive in domo, sive extra eam cum alia muliere cohabitet, atque admonitus non desistat. Ezen bontó okokat a görög egyház régi kánonjogi gyűjteménye a Pravila is átvette. Annak oka pedig, hogy a görög egyház a világi tör- vényeknek, az államhatalomnak engedett még ily elvi dől- gokban is, a byzantinismus, a keleten divatos hiperloyalitás és a byzánci császárok keleti szokás szerinti absolutistikus és despotikus hajlamai, törekvései, caesaropapismusa, más- részt a görög egyházfők gyengesége és gyávasága. Nagy mérveket öltött e visszaélés a VIII. században, midőn Con- stantin csász. (Vazul fia,) elbocsátva törvényes feleségét, az örmény Máriát, elvette Theodotat, a császárné kamarahölgyét.1 Amely eset ugyan nagy zavart keltett a byzanci egyházban, de az egyedüli egyházi férfiú, aki nyíltan fellépett a csá- szár ezen tette ellen, sz. Plato, szerzetes apát volt, akit a csá- szár szerzetes társaival együtt börtönbe vettetett és kínozta- tott, míg a püspökök gyáván meghajoltak és helybenhagyták 6 gyalázatos házasságtörést. Természetesen a császár adta példát csakhamar mások is követték. Bezzeg máskép járt el a római pápa Lothárral szemben. Még jobban terjedt e rákfene Photius és Caerularius szakadása után. A történetírók egyhangúlag konstatálják, hogy a keleti egyházban a házaságfelbontás botrányos módon szaporodott, mert nemcsak házasságtörés, hanem egyéb jelen- téktelen címeken is felbontották — t. i. a fentebbieken kívül 1° impotentia mariti intra matrimonium, seu subsequens; 2° amplexus vitae monasticae alterius conjugum (a másik fél újra házasodhatott); 3° captivitas, si de parte captiva 1 L. Baronins ad. ann. 795. no. 42. és Hergenroether, Photius Bd. 1. cap. 9.
