Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 11 formában az »oberster kriegsherr« hivatalos magyar egy- értékűje. Részemről azonban én mégis azt hiszem, hogy volt őseinknél a hadnak külön nemzeti istene, mivel őseink legfőbb ideálja, ügy szólva egyetlen életfeladata a háború, a harci dicsőség vala. A vallási eszmék fejlődésére az ősmagyaroknál a böl- cselet nem gyakorolt befolyást, annál inkább azonban a velük érintkezett népek, magasabb színtájon álló religiói, ahová az említett három monotheista valláson kívül a mongol népek közt már az I. században elterjedt buddhismus is sorolandó, meg a Perzsiában már a IY. században elterjedt kereszténység. E monotheistikus vonásokból aztán még inkább érthető a többi istenség fölött levő »öreg« isten a magyarok ősvallásában. Úgynevezett szentírásuk nem volt, hittanuk nem támaszkodik pozitív isteni kinyilatkoztatásra, mythologiájuk azonban beszól istenről, emberről, világról a legkülönbözőbb szempontokból. A legváltozatosabb fej- lödést az isten-eszme tárja elénk, amint ezt föntebbi váz- latunk is mutatja. A legfőbb lénybe vetett hiten kívül a vallási rend- szerek leglényegesebb hitigazsága a túlvilági élet, a halha- tatlanság. A jövő élet hite ugyan megvolt őseinknél, de ez is csak az animismus alacsonyabb fokának megfelelő for- mában: a jövő élet nélkülözi ez erkölcsi rend követeimé- nyét, a jók jutalmazását, a gonoszok büntetését; meg van az fosztva minden erkölcsi jellegtől, hiányzik belőle a min- deneket kiegyenlítő igazságszoltatás lélekemelő nagy gon- dolata. A jövő élet egyszerűen a földi lót folytatása, azért a halottal eltemetik lovát, kutyáját, szolgáját ‘, fegyvereit, ék- és tápszereket, különféle eszközöket. A lélek félig látható árny, boldogsága anyagias körülményektől függ, minők a tor, óteláldozat, eltemetés. Thierry Attila temeté- sét igy írja le: külön sátorban kiterítették, válogatott lova1 Árpád haláláról szólván a következő megjegyzést teszi A Magyar Nemzet (millenáris) Története : Bizonyára nemzete nagy gyászszal kisérte a sírhoz hatalmas és szerencsés vezérét, és magas sírhalmán halálba követte őt hölgye és hű szolgáinak serege.
