Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 169 tagjait a természetes nemzési és szülési tény vagy folyamat folytán nyeri, szintúgy veszi föl magába a társadalom a házasság természeti, vagyis a keresztény házasság terme- szetfölötti ténye útján a házasfeleket anélkül, hogy azért e tény vagy folyamat merőben és kizárólag polgári tény- nyé vagy folyamattá válnék. Midőn tehát tételünk első felében azt mondottuk ki, hogy a házasság szerződés, ezt oly érteményben kell ven- nünk, hogy a házasság szerződés, de nem csupán polgári szerződés, és ha némely kánonisták polgári szerződésnek mondják, ezt nem sajátlagos érteményben kell vennünk, hanem azon jelentéssel, hogy a házasságban szerződés is foglaltatik. Szükséges ennek kellő megvilágítására egy elsőrangú kánonistára hivatkoznunk. Devoti1 így ir: Materia Sacramenti matrimonii, non civilis, sed ipse est contractus naturalis, qui certe absolvi coepit, multo ante, quam ullae civiles societates constituerentur. Certe Christus Dominus, qui suam instituit Ecclesiam, ex omni- bus gentibus, quibus dissimiles erant mores, legesque civiles, omnibus, qui ad hanc Ecclesiam pertinerent, matrimonium Sacramentum esse voluit. Itaque eius materiam constituere debuit, quae ante ullas conditas leges civiles fuit, quam matrimonii institutionem apellavit. Atqui tantum naturalis contractus unus idemque erat omnibus, non civilis, quem aliis legibus Romani, aliis Hebraei, aliis reliquae gentes perficiebant. Equidem peto ab iis, qui civilem contractum Sacramenti materiam faciunt, quorum populorum civiles leges Christus respexerit, ut in iis Sacramenti materiam poneret? An Hebraeorum, an Romanorum, an reliquarum gentium ? Si Hebraeorum leges spectavit, negabimus Sacra- mentum fuisse matrimonium caeterorum, qui ex reliquis gentibus ad Ecclesiam veniebant, quoniam non iisdem, quibus illi, legibus utebantur. Eadem contra argumentatio redit, si in contractu civili Romanorum aut reliquarum 1 Instit. Can. tom. 2. tit. 1. n. 117.
