Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG.

nem egyszer kétes értékű vívmányait, a magyarokkal rokon még ma is élő népek pogány vallásának alkotó részeit és a mai magyar nép látszólag vagy valóban következtetésekre feljogosító némely babonás szokásait és különböző változa- toknak alávetett mondaszerű elbeszéléseit.

Oly vallásnak, amely nélkülözi a tévedéstől ment leg- főbb tanító hivatal áldását vagy ennek legrosszabb esetben hiedelmét, ilyen vallásnak a tanait egybevágó biztossággal még akkor sem lehet megállapítani, 11a az a nemzet nem elmúlt idők homályában ólt, hanem szemeink előtt folynak le existentiájának napjai. Gondolom is, hogy a magyarok ősi vallásának apróbb részletekbe bemenő megbízható pontos leírását még az említett segédeszközökkel felszerelt tudó- mány sem ambitionálha-tja. Szerencsénkre következtetéseink alább eszközlendő levonásához mindezekre nincs is okvetet- lenül szükségünk; e végre beérhetjük azzal, ha az ősmagyar vallás legfőbb vonásait bár kivonatosan állíthatjuk is egybe.

A szellemekben való hit egészen általános az ural-altáji népeknél és megtaláljuk ezt a szamojédeknél, a török-tatá- roknál, a mongoloknál, a magyarral közelebbi rokonságban levő pogány finnek vallásában, amint az a Kalevala hős- monda tartalmából is kiderül. A magyar nyelvhagyomány szerint van védő szelleme embernek, állatnak, fának, erdő- nek, szántásnak, magvaknak; vannak jó tündérek és gonosz bábák mint például Tündér Ilona és Yasorrú Bába. A nép- hit szerint a Szépasszony vize betegséget okoz, a Boldog- asszony vize visszaszerzi az elvesztett egészséget; amazt a boszorkányok, ezt angyalok, tündérek kísérgetik. Az ani- mismus fensőbb lényei gyakran úgy lesznek feltüntetve, hogy jók és gonoszak is egyszersmint, áldást vagy átkot terjesztenek egyaránt. A samanismus és a daemonismus szülte természetesen a sámánt, a bűbájost, a jóst, a táltost.

Őseinknél a samanismus korát, a melyben ugyanazon szellemek áldanak vagy vernek az erkölcsi jó- vagy rossztól teljesen eltekintve, idővel oly epocha váltotta fel, amelyben az erkölcsi jó és gonosz élesen elválnak egymástól.

Mikor őseink a mai Oroszország déli részén laktak,