Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
134 DB. HÁM ANTAL. sicut decessores ac praedecessores mei eo uti et in episcopi ordinatione uti solebant. Non enim usum pallii esse meae dignitatis puto, sed genii sedis metropolis esse cognosco . . .«l Hincmárnak e levele kétségbevonhatatlan bizonyíték, hogy mily téves Flodoardusnak relatiója. Kitűnik belőle, hogy Hincmár sem nem viselt mindennap palliumot, sem két palliuma nem volt, mert hiszen egyedül csak arról beszól, mely az érseki széket megilleti. Azokat a napokat, melyeket a pápák általában minden érseknek kijelöltek, a Glossa (in C. Ad honorem cit.) szám- lálja el. A mostani fegyelem szerint a Pontificaleban a következő napok vannak megállapítva: 1. nagykarácsony, 2. sz. István, 3. sz. János apostol és evangélista, 4. kiskarácsony, 5. vízkereszt, 6. virágvasárnapj 7. nagycsütörtök, 8. nagyszombat, 9. húsvót vasárnapja, 10. hétfője és 11. keddje, 12. fehérvasárnap, 13. áldozó- csütörtök, 14. pünkösd vasárnapja, 15. Űrnapja, 16. a B. sz. Máriának öt ünnepe: a szeplőtelen fogantatás, 17. gyertya- szentelő, 18. gyümölcsoltó, 19. Nagyboldogasszony, 20. Kis- asszony napja, 21. kér. sz. János, 22. Mindenszentek, 23. valamennyi apostol ünnepe, 24. templomszentelés, 25. a székesegyház fő ünnepei, 26. papszentelós, 27. apátok meg- áldása, 28. apácák avatása, 29. püspökök felszentelése, 30. a székesegyház felszentelésének és 31. az érsek fel- szentelésének évforduló napja.2 Ezekhez járult újabban sz. Józsefnek, Krisztus Urunk ncvelőatyjának ünnepe.8 Az itt előszámlált napokon kívül a pápa még más napokat is engedélyezhet, melyeket a kiváltságlevél sorol elő. Ha azonban az adomány levélben napok nincsenek meg- nevezve, sem az egyház vagy az elődök kiváltságára nem történik benne hivatkozás, akkor a Pontificale rendelkezése az irányadó. Craisson szerint a székesegyház fő ünnepei közé számi- tandó a megyei és tartományi zsinat megkezdésének napja is. 1 Hincm. Ep, 11. ad Nicol, papam (Migne OXXYI. 88. sq.). * Pontif. Rom. De pallio I. p. 89. sq. 3 Craisson Manuale tot. J. C. cit. L. I. n. 851. (Tom. I. p. 470.).
