Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
4 DR. SZ1LVEK LAJOS. nyos támadások, a durva erőszak és saját méltatlan fiai által okozott sebeket mind könnyen kiheverte elpusztíthatatlan, örök-ifjú életerejével; az egyház, melynek hűtlen elhagyása a tudományok, a művészetek és az erkölcsök hanyatlásával jár mindenütt karöltve; az egyház, amely a profán tudó- mányok majdnem minden ágának messze kiható lökéseket adott azon kívül, hogy nem egy időszakban kizárólagos ápolókat s menhelyeket nyújtott ezeknek; az egyház, amely a zenének, a költészetnek és a képzőművészeteknek eddig soha nem sejtett ideálokat annyira pazar kézzel nyújtott a Végtelen megtestesülésében, Krisztus életében, halálában, követőiben, intézményeiben; az egyház, amely tizenkilenc száz esztendeje hirdet haladást, egyenlőséget, testvériséget, szabadságot, emancipációt, emberi jogokat: ez az egyház, múltjára hivatkozva, a kétkedők vagy ellenségek csoport- jától is nyugodtan követelhet feltétlen hitet s alárendelt- séget annál is inkább, mert trónusát nem véres küzdelmek árán, hanem isteni jog és küldetés alapján foglalja el, s mert, miként Istenről mondatik, neki is szolgálni annyit tesz mint uralkodni, cui servire regnare est.... Teremtett, mint alább látni fogjuk, egyenlőséget, szabad- ságot, testvériséget. Teremtett haladást, mert ennek az esz- méje voltakópen keresztény gondolat. Mielőtt e világrefor- máló vallás tanai hirdetve lőnek, Kóma, a nagy kulturáltam legjobbjai is a kétségbeesés örvényének szélén állnak, semmit sem mernek többé remélni a jövőtől, hiányzott ehhez az igazság bírása és az erkölcsi erő. A rómaiaknál a tisztes- sógesebb elemek magasabb erkölcsi színtájon állnak mint maguk isteneik. Az egyház, Krisztus, a szentek, a hitvallók, a vértanúk eddig nem látott példáit állítja az emberek elé az ideális tökély felé való szakadatlan törekvéssel. A hit- és erkölcstanok a reformált bölcselettel az egyén, a család és a társadalom minden lényegesebb viszonyaira s körülményeire félreismerhetetlen hatással voltak. Az egyház tizenkilenc száz esztendővel ezelőtt kezdte megcsinálni az emancipációt. Emancipálta a polgárt az állam mindent felszívó teljes hatalma alól; a gyermeket az apai
