Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 117 jobban megszorítanunk, mint a törvény teszi. Ez a juris- dictio pedig nemcsak az érsek saját egyházmegyéjét érinti, hanem kiterjed a suffraganeusokéira is; mert e tekintetben a kánon nem tesz különbséget a kettő között. Már pedig »ubi lex non distinguit, neque nos distinguere debemus«. Ennélfogva szem előtt tartva a Glossa szavait: »Aliquid esse hoc ipso licitum, quod non est a Domino vetitum« (in C. Jam nunc 8. C. 28. Q. 1.) s hivatkozással a E. J. XV. in. Vl-ra, mely szerint »favores convenit ampliare«: az érseket jogositottnak kell mondanunk mindazon jogható- sági cselekvény megtevésére, mely a tartományi zsinattal összefüggésben nem áll, tekintet nélkül arra, vájjon ama jurisdictiót saját vagy pedig a suffragan megyék felett veszi-e igénybe? Tehát appellatiókat elfogadhat és elintéz- hét, az átháramlási jogot gyakorolhatja, suffraganeus püs- pökeit intheti a seminarium ok alapítására, őket, ha a hely- benlakás kötelezettségének meg nem felelnének, köteles a pápának feljelenteni, 40 napi búcsút hirdethet stb. Ellenben tartományi zsinatot össze nem hívhat, sem oly joghatósági cselekvónyt végbe nem vihet, mely a tar- tományi zsinattal összefügg. Mi miatt az érseki tartományt meg nem látogathatja, következőleg a suffraganeusok megyé- jében nem ítélkezhetik, ott a nagyobb kihágásokat meg nem büntetheti s a püspöknek fentartott esetek alól feloldozást nem adhat. Hogy a három, itt említett bíráskodási eljárásban részt nem vehet az érsek, mielőtt palliuma volna, abból magya- rázandó, hogy mindezt csak a tartomány látogatása alkal- mával van jogosítva megtenni, a tartományt pedig meg nem látogathatja, hacsak erre a tartományi zsinat elegendő okot nem talál. Ámde tartományi zsinatot csak akkor hívhat össze, ha már kapott palliumot, tehát végelemzésben az utóbb elszámlált ügyek végezhetése a palliumtól függ. Ami pedig a potestas regiminisnek a suffragan püspö- kök személyére vonatkozó bíráskodási ágát illeti, ebben a legújabb jog gyökeres változást idézett elő, a mennyiben a trienti zsinat (Sess. XXIV. c. 5. de reform.) a suffragan
