Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

DR. HAM ANTAL.

»ha a feladók testi esküvel (juramento corporali) erősítik,, hogy őket a vád benyújtásában nem rossz szándék vezeti, hanem annak pontjait igazaknak tartják s készek bebizo- nyítani«. A vádakat megállapító bizonyítékok két hónap alatt »a die collationis pallii« nyújtandók be. Ha a vádolok ezt elmulasztják, a palliumot visszatartani nem lehet, dacára a vádaknak.1

*

A palliumért a legrégibb időben díjakat fizettek, mi tér- mészetesen nem úgy értendő, mintha ily módon a palliummal járó jogokat fizették volna meg, hanem az így befolyt összeg a pallium előállításával, elküldésével, az okmány ki- állításával stb. felmerülő költségek és kiadások fedezetéül szolgált, mert méltányos volt, hogy akik a pallium kivált- ságában részesültek, a viszonosság elvénél fogva hála fejében,, tehetségükhöz képest, viszontszolgálatokat tegyenek. így vált elvvé, hogy aki megkapja a palliumot, ugyanakkor bizonyos pénzösszeget ajánljon fel az egyházkormányzat terheinek könnyítésére. Minthogy azonban ez a szokás, ámbár simonia nem volt, mégis annak a színezetét viselte magán, N. szt. Gergely azt, mint visszatetszőt, szigorúan eltiltotta törvényt alkotván az 595. római zsinaton, hogy sem a palliumért, sem a papszentelésekért semmiféle díj nem követelhető.2 Ha azonban valaki az okmányok megkapása után önkéntes adománynyal le akarja róni háláját, azt el lehet fogadni, mivel ebben visszásság nincs, s az adó természetével nem bir.s

Meddig maradt meg ez a törvény a maga tiszta- ságában ? bizonyosan nem tudjuk; de valószínű, hogy ha kezdetben megtartották is, csakhamar visszaállt a régi állapot. Ezt abból lehet következtetni, hogy Anast. Biblioth. szerint II. Leó pápa 684. újra szükségesnek látta elrendelni,, hogy se az érsekek a palliumért, se mások valamely egy1 C. Malitiis, un. De auct. at usu pallii. (I. 4.) Xtrav. com.

a C. Novit 3. D. 100.

י Befele CG. III. 54. 1.

112