Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
104 DR. HÁM ANTAL. val való összefüggése ugyan már régibb keletű, mint alább látni fogjuk, azonban a joghatóság gyakorlata itt tétetik első Ízben a palliumtól függó'vé. II. Adorján pápa 868-ban nem kisebb határozottsággal jelenti ki, hogy a pallium egyedül az érsekeket illeti meg. A soissonsi zsinat atyáinak, akik Actardus nantesi püspök számára palliumot kértek, visszaírta, hogy azt »non aliter . illi, nec cuilibet absque metropolitis concederemus, nisi multoties hunc exilia, mare, vincula passum, etiam ad capitalem sen- tentiam frequenter tractum fuisse comperissemus«.1 A 877-ben tartott ravennai zsinat még határozottabban nyilatkozik, kimondván, hogy három hónapon belül minden metropolíta palliumot kérjen, különben méltóságát veszti, ha azt fontos ok nélkül elmulasztja.2 Egy évre rá YIII. János pápa Rostagnusnak, mint vicariusának köteles- ségévé teszi, »ut nullum archiepiscopum in his partibus (t. i. Galliában) sine pallio a Romano Pontifice directo consecrationem facere permittat et facientes nostra auctori- täte arguat«.8 A IX. század közepétől fogva tehát már azt látjuk, hogy a pallium érseki jelvénynyé lett s mint ilyent, kérni minden metropolítának kötelességévé tétetett. Ezenkívül a ravennai zsinat kánona még egy fonto momentumot tartalmaz a szóban forgó kérdésre nézve.8 Nemcsak azt rendeli el t. i., hogy minden metropolíta palliumot kérjen, hanem megállapítja az időt is, mely alatt a kérelmet be kell a pápához nyújtani s egyszersmind büntető sanctióval látja el a kimondott törvényt: »Quisquis Metropolitanus intra tres menses consecrationis suae ad fidem suam exponendam palliumque suscipiendum ab apostolica. Sede, nulla necessitate inevitabili imminente, non miserit, commissa sibi careat dignitate«. Ezt a rendelkezést meg' Ep. Adr. TL ad episcopos syn. Suession. (Migne CXXII. 1270. sq.). . 2 Cone. Ravenn. c. 1. * Joann. VIII. Ep. 124. Ad univ. eppos Galliae. (Migne CXXVL 778.).
