Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

DR. HÁM ANTAL.

zási jogával szemben pedig hivatkozni lehet a történelemre, mely inkább azt bizonyítja, hogy püspökei jó ideig (három századon keresztül) semmiféle kiváltsággal nem bírtak. Ennélfogva joggal állíthatjuk, hogy sem sz. Jakab, sem az ő utódai háromszáz éven keresztül palliumot nem viseltek. Ha viseltek volna, akkor éppen olyan jogokkal bírtak volna, mint akár az alexandriai, akár az antiochiai pátriárkák, mivel a jeruzsálemi egyháznak az alapítója is tulajdon- képpen sz. Péter, minthogy az ő prédikálására alakúit meg.1 S ennek dacára mégis azt látjuk, hogy egyszerű püspökség- ként szerepel, és püspöke suffraganeusa a cezareai érseknek. Nem is volt semmi kiváltsága a többiek felett a niceai zsinatig, melynek atyái tiszteletbeli rangot (ay.oXovd'ía■ tJ!c Tiuijq Can. 7.) adnak neki, de minden érseki joghatóság nélkül, egyedül azt rendelvén el, hogy méltóságra ugyan előzze meg a tartomány többi püspökét, de maradjon továbbra is a cezareai érsek joghatósága alatt.2 Csak ettől az időtől kezdve törekedtek a jeruzsálemi püspökök arra, hogy magukat az antiochiai pátriárkától s ezzel a ceza- reai érsektől is függetlenítsék. Törekvésük a chalcedoni zsinaton (451) célt is ért, mert Palesztina három tartó- mánya az antiochiai patriarchátustól elszakíttatott s a jeru- zsálemi püspöknek, mint pátriárkának joghatósága alá ren- deltetett. Ennélfogva a chalcedoni zsinat előtt palliumot semmi körülmények között nem adományozhatott. Mikor azonban megnyerte a pátriárkái méltóságot, egyúttal képes- sóget nyert azoknak a jogoknak és kiváltságoknak gyakor- lására is, melyekkel az alexandriai és az antiochiai pátriár- kák már előbb bírtak, s így miként ezek, úgy ő is egyforma okokból megkapta azt a kiváltságot, hogy suffraganeus püspökeinek palliumot adhasson.

A mi véleményünk szerint a keleti latin pátriárkák eme joga és kiváltsága a keleti forrongó viszonyokban bírja alapját.

> Ap. Csel. H. 1—41.

1 Bened. XIV. De Syn. dioec. L. II. c. 4. n. 5.

V)4