Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
642 DR. HA ANTAL. officii« jelévé lett. Méltán mondhatták tehát a pápák az adományozásnál kiváló dísznek a palliumot; de abban a császári köpenynyel vonatkozást látni egyáltalán nincs jogosítva senki. Nem bir több bizonyító erővel a Liberatus szavaira való hivatkozás sem. Thomassinus ugyanis Liberatus ama nyilatkozatához, hogy midőn Agapét pápa Antimus konstantinápolyi pátriár- kát székétől és méltóságától megfosztotta, Antimus »videns se sede pulsum, pallium, quod habuit, imperatoribus (Justi- niánnak és feleségének Teodórának) reddidit et discessit« [Brev. c. 21. (Migne LXVIII. 1039.)], a következő megjegy- zést fűzi: »Simile veri est, ei reddidisse, a quo acceperat«, annak adta vissza, a kitől kapta.1 De ez a következtetés tarthatatlan; mert a reddere nem foglalja magában minden esetben Thomassiusnak hozzá- fűzött értelmezését, annál kevésbbé itt, minthogy Antimus eljárása csak symbolicus kifejezése annak, hogy méltóságáról lemond. A fő bizonyíték azonban a pallium császári eredete mellett az volna, hogy a pápák néhány századon keresztül senkinek sem adományozták a császárok beleegyezése nélkül.1 2 De ez az állítás ily általánosságban meg nem állhat; mert összesen csak négy ily esetről van tudomásunk, melyek közül kettő Vigilius és szintén kettő N. sz. Gergely alatt félszázadon bélül fordult elő. Thomassinus »aliquot saeculis«-át tehát csak az 543 és 596 közé eső idő képezi. Melyik volt ez a négy eset ? Az első 543-ban történt, mikor Vigilius pápa Auxanius arlesi érseknek csak Khildebert király közbenjárására és Justinián császár engedélyével adott palliumot.3 Ugyanilyen 1 Thomassinus i. m. o. 56. n. 6. p. 306. 2 Thomass. i. m. 0. 54. cit.; Marea i. m. L. V. c. 36. n. 2. p. 252. 3 Vig. Ep. (olim. 6.) ad Aux. (Migne LXIX. 27.) De his verő, quae charitas vestra tam de nsu pallii quam de aliis sibi a nobis petiit debere concedi, libenti hoc animo etiam in praesenti facere sine dilatione potuimus, nisi cum Christianissimi Domini filii nostri
