Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 81 tozik, hogy nemcsak önmagában, hanem comparative is nyomós okokra támaszkodjék; de ha így, akkor nem lehet kétség az iránt, hogy a certo probabiliorral szemben a másik vélemény solide probabilis lebet. Ha ellenben valószinűsé- gét sem absolute, sem comparative nyomós érv nem támo- gatja, hanem silány érvek kíséretében lép elő, nem lesz egy moralista sem, aki magáévá tenné, mihez képest a certo probabilior annyira nyer túlsúlyában, hogy nem kell oko- san tartani attól, miszerint az ellenkezője igaz lehetne. És valóban, ha a törvény léte s kötelező ereje ellen gyöngén megokolt nézet szól, akkor lehetetlen a törvényt még tágabb értelemben is kétségesnek tartani; mert ámbár ily esetben az ember nem kényszerül föltétlenül ismerni el igaznak a közvetetlenül kérdéses pontot, mindazonáltal erkölcsi kény- szer hatása alatt arra az Ítéletre utaltatik, hogy esztelen a józan ész követelésébe ütköző dolog gyönge, ingatag, sok- szór csak a szenvedély által támogatott indító-okok előtt meghajolni s ezekhez szabni cselekedetének erkölcsi jelle- gét; s mert jóllehet ilyenkor nem találja magát a tiszta evidens bizonyossággal szemben, mely azonban, a fenforgó viszonyokhoz képest, oly megnyugvást teremt a lélekben, hogy az prudentem formidinem oppositi excludat, tehát megvan a tágabb értelemben vett erkölcsi bizonyosság, cer- titudo lata, melyet a probabilista is elismer s melytől a kötelező erőt sohasem fogja megtagadni. Hja, ha így értik az aequiprobabilisták az opinio certo, vagy notabiliter pro- babiliort, kezet foghatnak a probabilistákkal s vége van a herce-hurcának, mely a két fél között dúl. Félreértések kikerülése céljából azonban igen ajánlatos volna ily eset- ben az opinio notabiliter probabiliort egyszerűen lata cer- titudónak nevezni, miáltal a valószínűséget, úgy mint kell, mindig megkülönböztetjük a bizonyosságtól. íme tehát a probabilismusnak helyes álláspontja. Mert igazán, ha a nyomós, tartalmas érvek alapján határozott véleményt alkotunk magunknak, hogy itt, e körülmények között törvény, mely akaratunkat megkötné, nincsen ; vagy az erkölcsi kérdések elbírálásánál egy jól megokolt véle6 Hittudományi Folyóirat. 1899.
