Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Csicsáky Imre: A Divina Commedia és a Mehabberod
II. HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, , VEGYESEK. A TÁRKÁNYI-FÉLE MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL. U1.TK0R1 hozzászólásomban (H. P. I. II. 1897.) tárgyaltam az »approbatio« kérdését is, és a tárgyalás eredménye ' lényegében röviden ez: kath. hivő nem olvashat, csak a szentszéktől jóváhagyott \>ih\ia,fordítást, a szentszék pedig ezen jóváhagyás megadásában mindig megköveteli, hogy a jóváhagyott szöveg legalább a legszükségesebb jegyzetekkel, amelyek a szentatyák, vagy kipróbált kath. irók műveiből veendők, elláttassék. A jegyzetek külön püspöki felülvizsgálást és jóváhagyást igényelnek, így tét- tek az Allioli féle német bibliával (az augsburgi ordi- nariatus approbálta a jegyzeteket). Végül a már approbált szentírás minden új kiadása külön új püspöki approbatiora szorul, így értelmezik az »Ap. Sed.« nemini reservator excom. 5. számát Lehmkuhl II. nr. 980. Sabetti n. 1013.; így tesznek a németek az Allioli új kiadásaival. Időközben jelent meg a szentszék legújabb Constitu- tiója »de prohibitione librorum« amelyben tárgyunkra vonatkozólag a következőket találjuk: Tit. I. de prohibi- tione libror. Cap. III. De versionibus vernaculis sacrae scripturae, nr. 7. Cum experimento probatum sit, si s.
