Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

693

hanem valamíg a tűz tart (örökké tart pedig), kínoztak . . . Ez a tűz, hacsak egy óráig való volna is, méltán kellene attól félni: de ez fölötte igen súlyos, hogy örökké tart.. . . Ki lakhatik pedig az emésztő tűzzel ? . . . De mi módon emésztő, ha mindörökké éget ? avagy ha égető tűz, mi módon nem emészt meg teljességgel? Ez az Isten ha tál- másságának tüze, mely, hogy örökké kínozhassa az isten- teleneket, nem emészti meg őket. Prometheus felül írja Virgilius, hogy a szivét egy kánya eszi büntetésül, és hogy szive elfogyván, meg ne halhasson, e szive mindenkor újul és ismét megnő. Rostro immanis vultur adunco Immortale jecur tundens, fecundaque poenis Viscera, rimaturque epulis, habitatque sub alta pectore, nec fibris requies datur ulla renatis.1

E részlet, mint látható, egyike a magyar egyházi szónoklat legszebb alkotásainak, s a szónokot a magyar remek Írók közé emeli.

Telegdi Miklós előadásának módjáról semmi feljegy- zés nem található; de az olvasóra az igazi magyar típus- nak, a borongásán elmerengő elbeszélőnek benyomását teszi; Káldi Györgyről többet tudunk.

Az országos képcsarnok őrzi Káldi György ola j fest- ményű arcképét, melynek keretéből Káldi rokonszenves arca tekint a szemlélőre. Széles, magas homloka nagy értelmi erejét s jellemének nyíltságát tükrözi vissza; mélytűzű nagy szemein át jóságos lelke nyugodtan tekint felénk; hosszas orra, összeszorított ajkai akaraterőre vallanak; dús hajzatát hátra simítva, tömött bajuszát és szakállát rövidre nyírva viselte.

A vele egykorúak elbeszélése után mondja Szörényi, Káldi élettörténetének Írója, hogy beszéde heves volt s egyúttal méltóságos, bölcs és hévteljes, ki nem ritkán kel- tett a hallgatóban bámulatot, némelykor nagy tetszést és soha nem volt foganatlan.2 Káldi a bátor, kemény és

1 Advent II. vasárnapra. III. prédikáció. III. rész.

2 »Pannonia docta« kézirat az egyetemi könyvtárban. Budapesten.