Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

boldog emlékezetű Kutasi János, esztergomi érsek, egy magyarországi föúrnak, ki egy papot katonaságáért igen dicsért, azt mondotta: Én, uram, nem kedvelem a katonás papot, amint tudom, bogy te sem szereted a papos kato- nát; jelentvén azzal, hogy nincs jobb, mint ha kiki hivatal- jában maradván, más tisztit fel nem vállalja.« 1

Káldi a vonzó elem ily alkalmazása által hallgatóinak nemcsak vonzalmát nyerte el, hanem csodálatát is kivivta.

Káldi egyházi beszédeiben a vonzó elem terjedelem és sokoldalúság tekintetében jobban van képviselve, mint a megható elem, a szónok azonban az egyensúlyt erre nézve úgy állítja helyre, hogy ezt alaposabban, tüzetesebben dől- gozza ki. A szeretetteljes, gondos kidolgozás teszi, hogy enemű alkotásainak némelyike a világirodalom remekeivel versenyezhet. »Az utolsó szententziát, melyet az Istenfia a háladatlanokra kimond, ő maga bizonyos igékkel kifejezte: Menjetek él tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mély az ördögnek készíttetett és az ö angyalainak. Éló' Isten, bezzeg iszonyú mennydörgés lészen ez, melyről érthetjük Jóbnak mondá- sát: holott alig hallottunk egy kis csöppet az ö beszédében, ki nézheti az ö nagy voltának mennydörgését ? Egy kis csöppe volt a Krisztus beszédének, midó'n a kertben nagy kegye- sen mondotta a seregnek: Én vagyok: de mégis mindnyájan leestek a földre; és midőn nagy irgalmasságából Saulust kegyelmébe akarván fogadni, azt mondotta: Én vagyok a Jézus, akit üldözesz: nehéz neked az ösztön ellen rugaldoz- nőd: de mindazáltal a dúló-fuló, fenyegetődő és öldöklő vitéz leesett a földre és megvakult: mi lészen tehát az ő kemény szententziájából, mely az örök veszedelemnek bizo- nyos jele lészen? A József bátyjai, hallván őtőle: Én va- gyök a Josef, nem felelhetének meg a nagy félelem miatt: mit felelhet tehát az istentelen a Krisztusnak, kit sokszor inkább megbántott, hogysem Josefet a bátyjai? A Krisztus koporsójának őrzői, az angyaltól való féltekben, olyakká lőttek, mint a holtak: mit cselekesznek tehát az Isten színe

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 687

1 Sz. János napjára. I. beszéd. II. rész.