Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
684 KUDORA JÁNOS. nézzenek avégre, hogy aki szép ábrázatú, azon igyekezzék, hogy azt meg ne rútítsa undok cselekedetivei: ha pedig rút ábrázatú, azt ékes erkölcsivel helyére vigye. Hasonló dolgot kivánt az Isten az ő híveitől, midőn az ő szent Fiát e világra küldötte, ki az Isten dicsőségének makula nélkül való tükre1 és az ö jóvoltának ábrázatja. Innét mondotta Krisztus urunk: Aki engem lát, látja az atyát is.«1 2—2) »Hallj erről egy példát Broviusból: Az ötödik Kelemen pápa a sz. Benedek szerzetiből való Henricus kardinált Németországba küldötte, hogy az anyaszentegyháznak és a Krisztusnak ellenségei ellen keresztes hadat hirdetne: ki úti társaságban egynéhány barátot vitt magával. Egykor azt kiváná a kardinál, hogy valaki közülök az úti fárad- ságnak megkönnyebbítésére és a hallgatóknak is lelki hasz- nára és vigasztalására valami jó beszédet mondana. A többi között volt egy laikus barát (paraszt barátnak nevezik né- melyek), kit untatva reá vőnek, hogy mondana valamit. Ki a kardinálra tekintvén, elmosolyodék és monda: midőn meghalunk, meghalunk pedig nem sokára, és a menyország kapujához jutunk; sz. Benedek atyánk élőnkbe jő, hogy bévigyen bennünket. Mikor azért téged, kardinál uram, püspök skofiumban lát, meg nem ismervén megkérdi, ki légy ? Ha azt feleled, hogy az ő szerzetebéli barát vagy: azt kezdi mondani, hogy a barátok nem viselnek fejőkön szarvakat, és hogy bizonyos lehessen felőled, a porkolábbal felhasíttatja a gyomrodat, és ha eszébe veszi, hogy szegény eledellel tápláltad azt, elhiszi, hogy barát voltál és menny- országba viszen; de ha azt gyenge csemegékkel és friss étkekkel hizlaltad, nem hiszi és be sem bocsáttat. Mit mondunk, kardinál uram, mikor ott megszorulunk? Holott látod, hogy az együgyű barát azt Ítélte, hogy nem elég az üdvösségre, hogy valaki barátnak és szerzetesnek mondja magát: hanem kívántatik, hogy baráthoz és szerzeteshez 1 Bölcs. 7., 26. 2 Ján. 14., 9. 2 Karácson ut. vasárnap. II. prédikáció. II. rész.
