Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

679

azt is, hogy a régi példabeszéd szerint a járt utat a já- ratlanért nem kell elhagyni: nem akartam semmi oly módot és formát követni, melyet a tanitóknál nem találtam volna és azt ítéltem, hogy a mi bátorságosabb, gyakorta hasz- nosabb is . . . Nem igyekeztem a prédikációkat a magam köntöse ujjából kirázni, hanem azoknak könyveivel éltem, akiket a keresztyén anyaszentegyházbeli tanítók és prae- latusok istenfélő tudós embereknek tartottak és tartanak, és azokból együtt is, másutt is bátorságosan azt szedegettem, amivel hallgatóimnak használhattam.« 1

Ezeket az elméletileg helyes rethorikai elveket Káldi a gyakorlatban sikeresen érvényesítette is; három-három különböző tárgyú beszédét adott vasárnap és ünnepeken egyaránt. Alakilag is némi eltéréssel megtartotta a beszéd- nek eddig legszokásosabb három részbe való felosztását. Beszédanyagforrásainak gazdagságáról lelkiismeretesen szá- mól be a beszédek margóján.

A beszédanyag egyházi forrásai gyanánt felhasználja a szentirást, a zsinati döntvényeket, a szentatyák egyházi beszédeit, történelmi s erkölcstani munkáikat, vitairataikat, levelezésüket.

A profán anyagforrásból felemlíti a görög és római klasszikusokat, bölcselőket, történetírókat, a keresztény egy- ház történelmét, hazánk történelmét s törvénykönyveit, megemlékezik korának eseményeiről is.

Az anyagnak ezen nagy változatosságát a maga helyén jól megfontolva alkalmazza, mi által beszédeit tanulságossá és vonzóvá is teszi.

Sokoldalú tudománya és olvasottságánál fogva béka- landozza a természetrajz és természettannak az egyházi be- szédre nézve kétes értékű mezeit is; legfőbb tekintélye e téren Plinius, ennek munkáit olvassák a tanultak, s állítá- sait helyeseknek tartják s fogadják el. Ámde a természet- tudomány Plinius óta nagyot haladott s így értéküket veszítették Káldi idézetei is; nagy tanulság rejlik ebben az

1 Elöljáró-beszéd a vasárnapi prédikációkhoz.