Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 657 és ezért mint már hosszabb idő óta használatos ruhának tüntetik fel. Különösen a palliumadományozások, melyekkel 513 óta találkozunk, azt bizonyítják, hogy a pallium már jóval a VI. század előtt szokásba jött. Mindezeknél fogva talán nem tévedünk, ha a pallium eredetének idejét a IV. századba helyezzük. A pallium készítését megelőző szertartások és a megáldás. A pallium készítését meghatározott egyházi szertár- tások előzik meg, melyek évenkint sz. Ágnes napján (jan. 21.) a Via Nomentanán az ö tiszteletére emelt templomban tar- tatnak meg. Sz. Ágnes napja azért választatott, mert e név vonat- kozásban áll a legszentebb báránynyal, t. i. Jézus Krisz- tussal s reá utal. E napon az apostoli subdiakonusok két tiszta fehér bárányt ajánlanak fel a főoltáron, mely alatt szent Ágnes teste nyugszik. A felajánlás akkor történik, mikor az ünne- pélyes szentmisében a chorus az Agnus Dei-t énekli. A bárányokat az oltárra teszik s a celebrans az előírt imád- ságok alatt megáldja. A megáldott bárányokat a laterani templom két kanonokja veszi át, a kik visszaadják őket az apostoli subdiakonusoknak, ezek az apácáknak gondozás végett addig, míg el nem jön a nyírás ideje. Ekkor a bárá- nyokat megnyírják s gyapjúkból — más tiszta fehér gyapjú hozzáadásával — a.Capitolium közelében levő »Tükörtorony« (Turris speculorum) apácái elkészítik a palliumokat, melye- két a subdiakonusok sz. Péter templomába visznek, hogy ott megáldassanak. A megáldás ősrégi időtől fogva szokásban volt. Mint maga a pallium, úgy a megáldás szertartása is változott, mígnem XIV. Benedek pápa Rerum Ecclesiasticarum kéz- detű constitutiójával1 a megáldás formáját örök időre sza- bályozta. 1 1748. aug. 12. (Bull. Tom. II. p. 294. sqq.). Hittudományi Folyóirat. 1899. 42
