Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
628 DR. 1IÁM ANTAL. a görög egyházban egyedül az ünnepélyes szentmisék alkal- mával és csak a templomban volt szabad viselni; Cliri- stianus Lupus pedig azt állítja és Cedrenussal bizonyítja, hogy Anastasius nem a templomban, hanem azon kívül lépett Germanus pátriárka ruhájára, miből világos, hogy Germanus palliumára nem léphetett. Ez oknál fogva Christ. Lupus Zonaras említett helyének latin fordításában nem is a pallium, hanem a stóla szót használja: »Aliquando Germani in regiam euntis stolae oram Anastasius calcavit«.1 A pallium hosszúsága mellett tehát ez sem bizonyíték. De ezeken kívül Thomassinus, De Marea, Bona s a hozzájuk csatlakozók véleményét kizárja az is, hogy lehe- tetlen kimagyarázni, miképpen alakult át ez a szerintük földig érő pallium egy keskeny, alig három ujjnyi szallaggá ? Hogy változáson ment keresztül, tagadni nem lehet; de azt nem tapasztaljuk sehol, hogy valamelyik egyházi öltöny annyira elvesztette volna alakját, hogy benne mai nap már semmi sem emlékeztet a régire. És mikor is történhetett volna ez az átalakulás ? Ottó császár »pallium cubitum unum«-ja sokkal későbbi, semhogy tekintetbe jöhetne. Itt már bevégzett ténynyel állunk szemben, a mennyiben ha eltekintünk a császár tréfás kifejezésétől, melylyel szent Herbert érsek iránt való becsülésónek akar kifejezést adni, az lesz az eredmény, hogy a pallium már ekkor szallagalakú volt. Vissza kell tehát mennünk abba az időbe, mikor a pallium adományozásáról az első hiteles adatunk van. Ez a VI. sz. eleje. Milyen alakú volt ekkor a pallium ? tudjuk; mert biztos adataink vannak, hogy a VI. században már nem hosszú ruha, hanem csak szallag volt. Minthogy pedig a IV. század előtt palliumról egyáltalán nem lehet szó, mert nincs rá semmiféle biztos alap, kérdem, vájjon az egy- ház konzervatív természete mellett lehetségesnek tartható-e két század alatt egyházi ruhában az ily rohamos és gyökeres változás ? 2. Az alak változásából előálló eme nagy nehézség megChrist. Lup. Dissert. 2. De Afric. Ecol. Rom. appellat, c. 8.