Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
626 DE. HÁM ÁSTÁL. A keresztény császárok egy részről, hogy az istentisz- telet fényét emeljék, más részről, hogy a papi hivatal méltóságából rájuk is háramoljék tisztelet, diszes, de nehéz palliumokat ajándékoztak a püspököknek egyházi ruha gyanánt. Csakhogy a pallium viselése a többi ruha felett nem kis kényelmetlenséget okozott nemcsak súlyos volta, hanem alakjánál fogva is. Hogy tehát »gestarentur facilius et commodius mitterentur«, a díszes szegélyt elválasztották a pallium többi részétől, s csak azt küldték a püspököknek.1 Ez látszik ki Ottó császárnak a kölni érsekhez intézett levele- bői, melyben a császár tréfásan mondja: »Otto Imperator Augustus Hereberto Archilogothetae gratiam et Coloniam et pallii cubitum unum« (Surius in vita S. Hereberti die 16. Mart. c. 7.). Ez a szegély eleinte a püspök vagy érsek casulájára tűzetett díszül; később teljesen elválasztották tőle, s többé már nem tűzték rá szegélyül, hanem nyak- láncként viselték.1 2 3 Thomassinusnak itt vázolt nézetét egyebeken kívül De Marca is magáévá tette,8 s hogy valóban olyan volt a pallium, mint a milyennek Thomassinus írja le, Joannes Diac. és Liberatus egy-egy nyilatkozatával bizonyítja.4 Ámde egyik sem hozható fel tanúul ebben a kérdésben. Joannes Diac. ugyanis csak azt mondja, hogy szent Gergely palliuma nem volt casulájára tűzve, hanem szabadon csüngött alá lapoczkái körül: »Pallium ejus bysso candente contextum, nullis fuisse cernitur acubus perforatum, sic ipsum circa scapulas obvolutum fuisse, non autem confixum dignoscitur, sicut vetustissimis musivis vel picturis ostendi- túr«.5 Ezek az ő saját szavai. De ezekből nem következik, hogy a pallium mint Marca mondja — »ad terram 1 Thomass. c. 45. n. 18. p. 280. > U. o. c. 56. n. 12. p. 308. 3 De Marca De concordia sacerdotii et imperii. Roboreti. 1763. L.. VI. c. 6. n. 3. p. 310. sq. Pallium »indumentu merat praeclarissimum et fulgens, quod ad terram demittebatur«. 4 De Marca u. o. n. 5. p. 311. 5 Joan. Diac. Vita S. Greg. L. IV. c. 80. (Migne LXXV. 228.).
