Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

561

zet a szándék lélektanát adja. Itt a szerző, miután megálla- pította az erköicsisóg mivoltát és feltételeit, aquinói sz. Tamás és Frins Jézus-társasági atya »De actibus humanus« című műve alapján elemzi az ismeretszerzés és akarás lelki folyamatát s abban gondosan megjelöli a szándékot s azt meg is határozza: Az akarat mozgása az eszkö- zökkel megvalósítandó cél felé. Majd megállapítja a szán- dék fajait. A II. fejezet feltünteti a szándék szerepét és jelentőségét a természeti erkölcsi rendben, megemlékezve erről a kárhozatos mondatról is: A cél szentesíti az eszközt. A III. fejezet a szándékot a természetfölötti erkölcsi mozza- natokkal, a hittel és a szentmalaszttal hozza kapcsolatba, tehát a természetfölötti életben elfoglalt helyét jelöli meg. E közben nagy gonddal tárgyalja azt a kérdést, mi által emelkedik a természetfölötti szentmalaszt a természeten kívüli isteni segítség fölé! Végül a IV. fejezet a szándék szerepét a szentségek kiszolgáltatásánál és felvételénél tár- gyalja, méltatva Luthernek tévedését és Catharinus el nem fogadható véleményét.

A szerző, mint mondám, kitünően oldotta meg felada- tát. A lelki élet tényeit nagy gondossággal, éles boncoló késsel osztotta elemeire s minden egyes résznek megjelölte szerepét és jelentőségét. E mellett igyekezett minden fogai- mat magyarul és magyarosan kifejezni, ami legtöbbnyire sikerült is neki. Az intentiót, szándékot, szoros értelemben, amint t. i. arról művében értekezik, célzat és célbavétel szókkal szeretné jelölni, de ebben akadályozza őt a tudományos gyakorlat, szóhasználat, amiért is megmarad a szándék szó- nál. A realis-t valószerűnek mondja, a formális-t forma- szerűnek, a materialis-t anyagszerűnek, az ordo intentionis-t a törekvés rendjének, az ordo exemtionis-t a kivitel rend- jenek, a fruitio-t beteléssel fordítja, a consensus-t elfogadás- sal, a praesumpta seu interpretativa intentio-t vélelmezett szándékkal, az actus humanus-t emberies cselekedet-tel, az actus elicitus• t az akarat közvetetlenül kiváló (emanans) tényével, a virtualis-t természetkívüli-vel, a quoad modum supernaturale-t módbeli természetfölötti-vel.

Hittudományi Folyóirat 1899.

36