Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Kiss János: A hittudományi oktatás nyelvéről
540 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. adnák elő, a papjelölt soha sem tanulná meg egyháza nyelvét. Hiába mondja dr. Szentkirályi a »Magyar Állam« 1899. június 13-iki és július 8-iki számában, hogy a latin nyelvű hittudományi oktatás alkalmatlan eszköz a latin nyelv megtanítására s hogy erre más, alkalmasabb módot kellene alkalmazni. Ennek épen az ellenkezője igaz. Az egyetlen eszköz valamely nyelv elsajátítására a gyakorlat, és pedig oly gyakorlat, mely a sajátos célnak megfelel. Ha a papjelöltnek csak arra a célra kellene latinul tanul- nia, hogy ezen a nyelven beszéljen, erre elég volna latin beszélgetés. Ha az volna a cél, hogy a pap latin ügyira- tokát tudjon készíteni, elég volna a gyakorlat ezen a téren. Ámde ezek mellett és ezeken felül a kinyilatkoztatás és a hit latin nyelvű forrásait s a kiváló hittudósok műveit is meg kell értenie, erre pedig az is szükséges, hogy magát a hittudományt latin nyelven tanulja. Ennélfogva sem az a tény, hogy papjelöltjeink tanul- mányaik kezdetén nem értenek eléggé latinul, sem bármely más körülmény nem érvényesíthető a latin oktatási nyelv teljes mellőzése s a magyar nyelv általános alkalmazása mellett, legfelebb arra indíthat, hogy egynémely tárgyat, melyet erre természete vagy a gyakorlati szempontok aján- lanak, magyarul tanítsunk. Ilykép egyrészt alkalmat adunk a latin nyelv elsajátítására, másrészt a hittanhallgatók hely- zetén lehetőleg könnyítünk s lehetővé teszszük nekik minél nagyobb anyag elvégzését. Hogy a papjelöltek a hittudományi oktatás kezdetén nagyobb latin készültséggel jelenjenek meg, erre sokat tehet a kisszemináriumi intézmény. A kisszemináriumban, legalább a felsőbb osztályokban, az ájtatossági gyakorlatok egy részét latin nyelven lehet végezni, az ifjak kezébe latin imádságot és elmélkedő könyveket adni, előttük a Szentírást olykor latin nyelven olvastatni, hozzájuk latin beszédeket tartani s őket a hét egyes napjain latin társai- gásra kötelezni. Ugyanily eszközöket kell alkalmazni azok- nál, kik a gimnáziumi utolsó osztályokban már mint pap- növendékek, a papnevelő növendékei.
