Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

EGYHÁZI KÖN YYTIL ALOM.

523

Ephesus városhoz szomszédos püspök remegve sápadt félelmében sz. János apostol előtt, ki számon kérni jött hozzá az általa megtérített és annak a gondjaira bizott ifjút, de ő meg nem elég óvatossággal ügyelvén reája, az ifjú a hoz- zaja csatlakozott gonosz társak miatt, a haramiák közé sülyedt, elveszett.1 Mily :remegés várna a sokaknak lelki- pásztorára akkor, ha a mindenek teremtő Atyja, az üdvös- ség szerzője, Jézus előtt keilend megjelennie és nem birna beszámolni a rája bizott, de az ő gondatlansága folytán a hozzájok férkőzött gonosz iratok miatt örökre elveszett gyermekeiről ?

Timotheusnak ezt írja sz. Pál: »A világias és hiába- való beszédeket távoztasd; mert igen előmozdítják az istentelenséget.1 2 Inti őt, hogy olyanokra, akik tévtant hir- detnek, igen felügyeljen, mert: »azok beszéde tovább tér- jed, mint a rákseb.3 »Kérve kérlek Jézus Krisztus eljőve- telére, hirdesd az igét, légy rajta alkalmatosán és alkalmat- lanul, ints, kérj, dorgálj teljes türelemmel és tudománynyal; mert lesz idő, mikor a józan tanítást nem tűrik, hanem kivánságaik szerint magoknak mestereket gyűjtenek, visz- kető füleik lóvén, és az igazságtól ugyan hallásukat elfor- dítják és a mesékre térnek«.4 így ir sz. Pál közeli halála előtt az ephesusiak főpásztorához Rómából, hol bilincsekbe verten, fogságban szenvedett. Lelkében aggodalom ült a hivők miatt, kiket eretnekségek veszélyeztettek.

Mennyivel inkább nagyobbnak kell lennie a köteles- ség aggodalmának abban az időben, amelyről azt mondja az apostol, hogy ,lesz‘; és a mi napjainkban igenis itt van az az idő, a midőn az igaz tudományt sokan nemcsak beszédben támadják, hanem írásban és mindenféle veszedelmes tanokkal ellene támadnak. Az apostoli szavakkal kimondott súlyos kötelem nehezebb körülmények között még súlyosabb köte1 Euseb. Hist. L. 3. c. 17. Bar. a. 98. XIV—XVI.

a Tim. II. 2, 16.

3 Tim. II. 2, 17.

* Tim. II. 4, 1—3.