Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 479 silentium obsequiosum, vagy tacitus consensus ? Igen! De mily határidőhöz legyen ez kötve, hogy az egyes hívők teljes bizonyosságot nyerjenek a megnyugvásról ? Ha pedig remonstrálásra kerülne a dolog, egyhangúnak kell-e annak lennie vagy elegendő a többség ellenmondása ? És tovább menve, milyen legyen a többség általános-e vagy csak viszonylagos? Ha pedig akár ilyen vagy olyan irányú többség alakulna, nem-e támadna ismét kinos töprengés, kétség a hívekben az iránt, melyik az ú. n. »sanior pars« ; vájjon az ellentmondók többségének oldalára szegödjék-e a pápával szemben, vagy a kisebbséggel tartson-e a pápa mel- lett?!... Ilyen és hasonló kételyek marcangolnák lelkét a híveknek, mely mellett absolut hitigazságról bizony alig- alig lehetne szó! Láthatni ezekből, mire vezetne a Gallica- nismus végeredményében. Vallási anarchiára, beláthatatlan chaotikus állapotokra, végnélküli szakadásokra, lelki meg- basonlásra, melyek közepette a hitigazság foszlányokra tépdesve, szerte-széjjel hányódna... A rossz fának ime ilye- nek volnának a gyümölcsei! Az igazság hívei azonban nem szorulnak a rossz gyümölcsök látására vagy megízlelésére, hogy felismerhessék a fa minőségét. Azért vagyunk tagjai a csalatkozhatlan Anyaszentegyháznak, hogy az ő bölcs útmutatása mellett megismerjük a rossz fát, mielőtt még gyümölcsöket termett volna! Ezért mi nem is első sorban észokoknak hódolva s a gállican tévely alkalmazásának gyászos következményeitől elrettenve, hanem Krisztus szavaira támaszkodva követjük az igazságot, mert igazság! És ezen igazság Krisztus sza- vaiból háramlik reánk: Ego rogavi pro te, ut non deficiat fides tua, et tu quondam conversus confirma fratres tuos! És e szavakból az Egyház hiteles és kötelező tanítása sze- rint annak bizonyságát olvassuk ki, hogy nem a pápa nyeri az Egyháztól, hanem fordítva ez a pápától a tóvmentes tan adományát; mert az Egyház van Péterre mint alapra fék- tetve s nem viszont; ha előbb kételyek voltak, Péter utóda eloszlatja; ha a püspökök és alárendeltjeik haboztak és nézeteikben meghasonlottak: Péter megerősíti atyjafiait,
