Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI rURISDICTIO JOM TERMÉSZETE. 475 kell elfogadni. A csalatkozhatatlansági minőség ugyanis nem a kérdés tisztázásában kifejtett kutatásnak, az emberi elme működésének, hanem csakis az assistentia divina folyoíná- nya lehet; ugyanis az emberi elme véges és hibázható, s ezt a hiányt tudományos buvárlat és kutatás intensivitása és sokoldalúsága sem pótolhatja helyre feltétlen biztosság- gal; ha csupán ez képezné biztosítékát a csalatkozhatatlan- ságnak, nem lehetne teljes megnyugvásunk az igazságában; ezt csak Krisztus ígérete nyújthatja, mely épen az assi- stentia divina alakjában leli kifejezését. Elérkeztem az utolsó kérdéshez, mely arról szól, mit kell értenünk a csalatkozhatatlansági dogma ezen végszavai alatt: »ideoque eiusmodi Romani Pontificis definitiones ex sesé, non autem ex consensu Ecclesiae irreformabiles esse;« —vagyis magyarul: »és hogy a római pápa ilynemű határozatai önmaguktól, nem pedig az Egyház beleegyezése folytán megmásíthatatlanok«. — Ennek a rövidke, de felette jelentőségteljes mondatnak egy kis története van, melyet röviden előadni a tárgy érdekében lévőnek tartom. A dolog következőkép történt: A Krisztus Egyházáról szóló hitelvi határozmány azon javaslati szövegében, melyet 1870. május 13-án vettek az egyházatyák tanácskozás alá, idevonatkozó részében igy hangzott: »et eiusmodi decreta sive iudicia, per se irreformabilia, a quovis Christiano, ut primum ei innotuerint, pleno fidei obsequio excipienda et tenenda esse.« Azonban számos zsinati atya, a »Synopsis analytica observationum in caput addendum decreto de R. Pontificis Primatu« tanúsága szerint azon kívánságnak adott kifeje- zést, hogy — elejét veendők a gallicán és jansenista elmé- letek azon téves tanának, mely szerint a pápa hitelvi határozatai csak ideiglenesen kötelezők, és csak egyszerű külső hallgatásra (silentium obsequiosum) köteleznek vég- leges és teljes érvényt és kötelező erőt pedig csak akkor nyernek, ha az Egyház egyetemének beleegyezése, az ú. n. consensus Ecclesiae dispersae vel ecclesiarum particularium hozzájárul — a határozatba kifejezetten iktattassék be az a kijelentés, hogy a pápa hitelvi határozmányai absque
