Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
470 DR. HORVÁTH ISTVÁN. kező megjegyzést teszi: A csalatkozhatatlansági hitelvi hatá- rozmány egész indokolásában és szövegében is arra támasz- kodik, hogy a pápa Péternek, az apostolfejedelemnek utódja és hogy a pápának szent Péterben az isteni segedelem lett megigórve. Ez az alap — úgymond — homokos. Mert: Sehol sz. Péternek az »isteni segedelem« meg nem igértetett, hanem az Ur egyszerűen »imádkozott érte«. Aki pedig a hitelvi határozatot olvassa, azt kellene hinnie, hogy Krisztus azt mondta volna: Neked, Péter, különös segedelmemet Ígérem oda, neked segédkezni fogok, vagy más effélét. — De ez a kifejezés »assistentia divina« egy iskolai (theologiai) fogalom. — Az TJr az összes após- tolóknak megígérte, hogy körükben s velük lesz, ha ketten vagy hárman az ő nevében Összegyülekeznek, de nem ígérte ezt sehol Péternek, ha egyedül van és még kevésbbé Péter 256. utódának kizárólagosan és egyedül. — így Schulte. Megint csak a javíthatatlan episcopalista szólal meg belőle, aki az Egyház egyedül hiteles és elfogadható magyarázatát Lukács XXXII. 22. verséről el nem fogadva, a saját és kétségen felül »legegyénibb« nézetét kívánná oktroyálni a zsinati infallibilitás érdekében. A legcsodála- tosabb a dologban csak az marad, hogy Schulte Krisztus Ígéretéből »Ha ketten vagy hárman összegyülekeznek az ón nevemben, én velük leszek«, minden nehézség és fenn- akadás nélkül képes levezetni a zsinatilag egybegyült püs- pökök infallibilitását; holott itt egy szóval sincs említés csalatkozhatatlanságról, de még csak a hitről sem. Azonföliil ezek a szavak az összes apostolokhoz voltak intézve, kik közt, mint olyan, Péter is bennfoglaltatik; ellenben a Lukács evangélistától vett idézet nem ilyen általános, hanem egy konkrét Ígéretet foglal magában; a szerint ugyanis Krisztus imádkozik, nem az összes apostolokért, hanem külön és egyedid, kizárólag és személyesen Péterért; és meg is van említve az imádság célja, az eredmény, mely előidéztetni kívántatik és ez nem egyéb, mint az, hogy Péter hite meg ne fogyatkozzék; sőt mi több, annyira gyarapodjék és szi- lárduljon, hogy ö abban, t. i. a hitben, másokat, aposfcoltárI
