Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
468 DE. HORVÁTH ISTVÁN. hagyása bensőleg összefügg a hit és erkölcsi igazságokról szóló tannal, ezeknek gyakorlati alkalmazását applicatióját képezi. Valamint tehát theologice megállapított igazság, hogy az Egyház hitelvi tényekről való nyilatkozataiban nem tévedhet, ugyanez mondható azon határozatokról is, melyek valamely szerzetesrendi szabályzat jóváhagyására vonatkoznak. — Hitelvi igazságot azonban e tétel nem képez és megtagadása — bár vakmerő, megbotránkoztató és az Egyház iránti kegyel etlenségről s engedetlenségről tanúskodó volna — nem esnék a haeresis fogalma alá. — A kérdés másik része, hogy az Egyház valamely szer- zetesi rend felállításában in concreto csalatkozhatlan-e, tagadólag döntendő el. Valamely szerzetrendnek behozatala ugyanis lényegileg összefügg azon kor összes irányadó viszonyainak: az egyházi, a politikai, a társadalmi, felekezeti, nemzeti ténykörülmények kidomborodásának és ezek kői- csönhatásának elbírálásával. Oly dolgok ezek, melyek a hit és erkölcsi igazság kérdéseivel nem állnak semminemű összefüggésben. Ezért ebbeli Ítéleteiben az Egyház nem tartott igényt soha az infallibilitásra, mely elméletileg sem illetheti meg e részben. A Jézus-társaság sorsa szolgál ennek gyakorlati igazolására. Az 1534-ben loyolai sz. Ignácz alapította vallási tár- sulatot III. Pál pápa 1540. szept. 27-én megerősíti s úgy ő, mint utóda III. Gyula, bő kiváltságokkal ruházza fel; XIV. Kelemen pápa 1773. július 21-én kelt »Dominus ac redemptor noster« kezdetű bullájával a társulatot az összes keresztény államokban eltörli. — De rövid négy évtized múlva VII. Pius pápa a legitimistikus elvek diadalának hajnalhasadtával 1814. augusztus 7-én »Sollicitudo omnium« szavakkal kezdődő bullájával régi alakjában ismét vissza- helyezi. A köteles tisztelet és hódolat követelményeivel ellenkező, alapjában elitélendő eljárás volna, akár XIV. Kelemen, akár VII. Pius pápa e határozatait felülbírálni, avagy épen az egyiket a másik rovására helytelennek nyil- vánítani; de másfelől nem is kell a csalatkozhatatlanság színében látni a két ellentétes intézkedést.
