Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI lURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 41 testületileg, successio generalis utján; mert nem mondhatni, hogy a ma létező egyházmegyék egyes püspökei ennek vagy annak az apostolnak személyszerinti utódai, hanem az összes létező püspökök az apostolok testületének helyére léptek. Ily értelemben veendők tehát szt. Cyprián szavai: »Episcopatus unus est, cuius a singulis in solidum pars tenetur.« De ezen egyetemes, testületi utódlás is az aposto- lók működésének csupán azon egyik részére terjed ki. mely szerint ők egyes egyházmegyék kormányzói voltak, tehát a püspökök az apostoloknak mint rectores ecclesiarum singularium utódai csupán, de nem azon vonatkozásban, melynélfogva az apostolok mint Krisztus rendkivüli kül- döttei s megbizottai, legati divini extraordinarii, szerepel- tek. mert e rendkivüli megbízatás, a dolog természete sze- rint, pusztán az apostolok személyére szólhatott, azok halá- Iával megszűnt, következéskép utódlás alapját nem is képezhette. A püspökök tehát örökösei, jogutódai az apostoloknak, mint az újonnan keletkezett egyházak első kormányzóinak; s ily értelemben isteni sarkalatos jogon részesei az egyház kormányzatának: vocati in partem sollicitudinis. De ezen részesedésök az egyház kormányzatában nem korlátlan, nem suverén, hanem azon feltételhez — és ez conditio sine qua non — megszorításhoz van kötve, hogy a sz. Péter utódával való közösséget és kapcsot szem előtt tartják, joghatósági hatalmukat az apostoli Szentszék iránti alárendeltségben gyakorolják, és a hit, erkölcs, egyházkormányzat és fegyelem kérdéseiben adott utasításainak engedelmeskednek. A Krisztus Egyházáról szóló hitelvi határozmány eredeti tervezete szerint a X. fejezetben külön tárgyaltatott volna a püspökök rendi s joghatósági hatalma; s a következő, tehát XI. szólott volna csak a római pápa egyházfőnökségi hatóságáról. A zsinati tárgyalások során azonban —• mint már érintve volt — az a helyes indítvány lön elfogadva, hogy az Egyház alkotmányának hitelvi megállapításában az Egyházfő jogállása vétessék kiindulási alapul, s csak ezután térjenek át az egyházalkotmány egyéb részeire. így
