Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
38 DE. HÜRYÁTII ISTVÁN. tás és rangkülönbség nélkül — megilleti, az a szentirás szavaiból következik. Mert Krisztus Pétert minden kivé- tel, megszorítás, különböztetós nélkül az ő egész osztatlan nyájának, a »bárányok és juhok« — azaz a jelképies szó- értelem szerint a »hívek« és a »pásztorok« legeltetésével, kormányzásával és igazgatásával (potestas pascendi, regendi et gubernandi) bizta meg: tehát ugyanolyan természetű hatalommal, mint az apostolokat; az apostolok joghatósága pedig kétségtelenül püspöki hatalom, azaz »közvetetten és rendes, sajátlagos lelki hatalom: a reá bízott területen lakó híveket kormányozni és vezérelni.« — Hogy a pápai egy- házionökség joghatósága tényleg püspöki természetű, nem pedig primatialis, azt a vatikáni zsinat dogmatikai bízott- sága a zsinati atyák »észrevételei«-vel (observationes) szem- ben megdönthetetlen alapossággal kifejtette s itt — ismétlés elkerülése végett — annak fentebb ismertetett fejtegetéseire csak utalunk. A pápai joghatóság püspöki jellegéből pedig szükségképen következik, hogy az rendes és közvetetlen a gyakorlás mikéntjére nézve: mert a püspöki hatalomnak éjien az a leglényegesebb, legsajátosabb tulajdonsága, hogy vi muneris et officii és iure proprio gyakorolja a velejáró hatóságot, tehát .a hivatal erejénél és természeténél fogva, a dolgok szabályos folyamában, minden felmerülő esetben, nem pedig csak rendkívüli, kivételes esetben, iure extra- ordinario, és nem is iure devolutionis, vagyis nem csupán oly esetekre és alkalmakra korlátozva, midőn azok, kiknek tulaj donkópen feladatuk volna cselekedni, működni. —■ ezen kötelességük teljesítésében hanyagul vagy egyáltalán nem járnak el. A pápa ezen egyházfőnöki méltóságát a régi egyházírók is teljes egyértelműséggel domborítják ki. így mondja pl. Ozséb: »Prius agnes, deinde oves commisit ei, quia non solum pastorem, sed Pastorum pastorem constituit eum.« Szent-Bernát 1 pedig ily szavakkal nyilatkozik: »Habent episcopi sibi assignatos greges, singuli singulos: tibi universi crediti, uni unus. Nec modo ovium, sed et 1 »De consideratione« Ii.
