Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Babura László: Az örökkévalóság az időben

324

DR. BABURA LÁSZLÓ.

egyház számításainak, a régi irományoknak s kőbe, ércbe vésett feliratoknak, sőt a csillagok sok század előtti állásá- nak, járásának a legmegfelelőbb. Csak ennyit, és nem többet akarnak e sorok.

A) A Megváltó születése.

Kútforr ásaink.

A Krisztus születési évének meghatározásában a leg- főbb. támasztópontok kétségkívül azok, amelyek a Szent- írásban olvashatók. Az inspiratio fogalma minden további megokolást feleslegessé teszen.

Bár a Szentírásnak korántsem az a célja, hogy az emberi kíváncsiságot kielégítse az által, hogy apróra rósz- letezze az említett eseményeket helyi, időbeli és egyéb körülmények szerint, melyek az olvasó érdeklődését illetve kíváncsiságát kétségkívül nagyon kellemesen kielégítenék, itt-ott mégis bőbeszédűbb, s mintegy átbocsát egy-egy sugárkát az igazság fény honából, hogy az a titokzatos fél- homály, mely minden lapjára reáborul, vissza ne riaszsza a vizsgálódó, boncoló észt, a meggyőződést szerezni akaró elmét.

Ily világosságot árasztó fénysugár, különösen a sz. Lukács írta evangéliumon villan át gyakrabban. Míg ugyanis sz. Máté, Márkus és János csak általános szólamokkal jel- zik az időpontokat, addig sz. Lukács a profán történetet is figyelemre méltatja s mintegy beleilleszti az általa elmon- dott eseményeket amannak keretébe. Mintha csak sejtette volna a szent iró, hogy a többi evangéliumnak általános- sága valamikor nem fogja az olvasót kielégíteni, hogy fog fürkészni, kutatni, hogy a szent eseményeket a profán tör- ténelem keretébe is beleszoríthassa, hogy azoknak ennek lapjain is találjon, illetve adjon helyet. Szóval, sz. Lukács leginkább tudatában van annak, hogy iratait késő idők emberei is fogják forgatni. 0 nemcsak Theophilusnak szól, nemcsak kortársainak beszél; az ő szeme beletekint a messze jövőbe, amikor mindazoknak, kik szemtanúi vagy legalább kortársai voltak a leírt eseményeknek, még csak emléke