Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Babura László: Az örökkévalóság az időben

322

RD. BÁBURA LÁSZLÓ,

buzdultak s erőt merítettek azok ájtatos szemléléséből az esetleg rájuk is váró hasonló végre. S amit ma ennél a sír- nál tettek, azt holnap ismételték sok másnál, mivel feliratuk azt úgy kívánta. S ha kitört a véres üldöztetés s ismét folyt a keresztény vértanúk vére s a katakombák látogatói- nak száma egyre csökkent, mert halottjainak száma folyton szaporodott, — a vén Diogenes Fossor, valamint késő unokái s mesterségében utódai csak úgy készítgeték az újabb cég- táblákat, mint készítették a régieket: elhallgatva az évet, de bevésve a napot, amelyen annak a sötét fülkének néma lakója tiszta lelkét kileheló. Hogy hányadszor ülték meg bizonyos alkalommal az elhaltnak emlékét, azt sokan tud- hatták ugyan, de ez nem érdekelte őket annyira, hogy kőbe is vésték volna. A nap ellenben minden évben vissza-vissza- tért; ennek emlékét tehát meg kellett óvni a feledéstől. Épen azért mindig biztosabbnak vehetjük a napot, mint az évet valamely eseményre vonatkozólag, ha az csupán a traditioban tartotta fenn magát.

Sajnos, hogy épen a Krisztus születésnapjáról nem maradt reánk ily hiteles traditio; sőt az évről is, amelyben született, csak későbbi feljegyzések értesítenek bennünket, azok is csak tágkörűleg, illetve kevés kritikával.

Yalóban, alig van oly bonyolódott és homályos kérdés, mint az, melyet már oly korán vetettek fel a hittudósok, hogy t. i. mikor született Krisztus? Könyvtárakat írtak össze róla, s még sem dönthették el teljesen, kié legyen a babér. A város alapításától számított 748. év épúgy magának vitatja az égi Szülöttet, mint az utána következő 3—4 év mindegyike. S a legcsodálatosabb a dologban az, hogy az említett évek mindegyike mellett szólnak bizony!- tókok, melyek kisebb-nagyobb valószínűséget rejtenek maguk- ban. De épen ez a körülmény teszi a kérdést oly vitássá, hogy egyelőre meg kell elégednünk, ha a legvalószínűbbet tudjuk meg. A biztosról mindaddig, amíg talán a föld gyomrából előkerülő kő- vagy érctáblák, vagy valamely százados, porlepte tekercs biztos és határozott világosságot nem terjeszt ez általános félhomályra, — illő resignatióval