Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
288 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. korolva, de a Dufaure-kormány titokban megbízta Bonne- •chose cardinalist, hogy működjék Bilio, a Syllabus szerzője s minden szerzetes, s így a világi ügyekhez nem értő car- dinalis ellen. Ezután a veto jogi természetét veszi szerző vizsgálat alá, s igen világosan és logikusan bizonyítja, hogy a veto sem nem jog, sem nem privilegium, sem hallgatólagos meg- egyezésről nem lehet szó. Mert — úgymond — a szokás- jog keletkezéséhez négy feltétel szükséges: ut sit rationa- bile, admissum, legitime praescriptum, approbatum. Már pedig a veto nem rationabilis, mert az Egyház szabadsá- gával ellenkezik, s számtalanszor megfosztotta az Egyházat igazán szent pápáktól. De a veto gyakorlásának keletkezési módja sem felel meg a jogi követelményeknek. Hiszen .sokáig csak egy-egy megbízott cardinalis ügyességére volt bízva, nyíltan nem merték gyakorolni, épen mert tudták, hogy nincs joguk hozzá. S többször egyik hatalom kétségbe is vonta a másik jogát. így 1691-ben Forbin-Janson cardi- nalis kijelenti, hogy a császárnak nincs vétójoga, egyedül Francia- és Spanyolországnak, s Franciaország nem fogja tűrni, hogy egy más fejedelem is gyakorolja azt. (Wahr- mund: Ausschliessungsrecht d. Kath. Staaten.) S a szűk- séges folytonosság is hiányzik a gyakorlatban. De főleg hiányzik az illetékes !elsőbbség jóváhagyása: a római pápa részéről sem kifejezett, sem hallgatólagos, sem feltételez- hető beleegyezés nem forog fenn. A kifejezett beleegyezés hiánya nem szorul bizonyításra: nincs bulla vagy breve, melyben a pápa elismerné a veto jogosultságát. Hallgató- lagos beleegyezésről lehetne szó, ha a pápák nem mondtak volna ellen, mikor pedig módjukban állott volna ellent- mondani. De tagadhatatlan, hogy a veto-jog a választó bibor- nokok szabadságát megszorítja, már pedig a választási sza- badság megszorítása ellen a pápák mindig tiltakoztak. IY. Pius »In eligendis« bullájában azt mondja: . . . princi- púm saecularium intercessionibus, caeterisque mundanis respectibus minime attentis sese libere gerere debeant. IV. Pius nem célozhat egyébre mint a vétóra, mert hiszen
