Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 23 ugyanazon tárgyra nézve rendes joghatóságot. Ezért érte- lemzavar elkerülése végett vagy hagyassanak el a pápai joghatóság »rendes és közvetetten« jelzői, vagy tétessék oda, aquinói sz. Tamás szavai szerint, hogy nem egyenlő módon gyakorolják e hatalmat. A 40. számú észrevételben egy atya szükségesnek tartja azt, hogy a pápai joghatóság az egyes egyházmegyékkel szemben ne mondassák rendesnek. Mert a pápa ilyen vetélkedő (concurráló) joghatóságát a mél- tósága s hivatása tudatával biró egy püspök sem enged- hetné meg és a javaslat szerzőinek szem előtt kellett volna tartaniok, hogy a püspökök nem helynökei a pápának, hanem isteni és saját jogon (iure proprio et divino) kormányozzák a rájuk bizott nyájat. A 41. számú észrevételben egy zsinati atya egyebek közt ezeket jegyzi meg a pápai joghatóságra vonatkozólag: Egyházjogi és hittudományi értelemben mondhatni ugyan azt, hogy a római pápát rendes és közvetlen jogható- sági hatalom illeti meg az egyes egyházmegyékkel szem- ben, csak nem szabad ezt úgy értelmezni, hogy ő (a pápa) valósággal és saj átlag egyedüli püspöke az összes Egyházak- nak, a többi pedig csak nem sajátlagos értelemben úgyneve- zett pásztorok és tanítók, vagy sajátlan értelemben vett püspökök; vagy legalább ne mondassák, hogy két sajátlagos értelemben vett püspök van minden egyes egyházmegyé- ben (t. i. az illető megyés püspök és a pápa.) Ezért nem helyes, hogy a pápai joghatóság püspökinek neveztessék, amint ez a javaslat jegyzeteiben történik. A 44. sz. észrevételben egynéhány római atya nyoma- tékosan azt a kérelmet terjeszti elő, hogy egészen világosan fejtessék ki e szavaknak az értelme »rendes és közvetetten joghatóság.« oly irányban, hogy a püspök isteni eredetű jogai teljes épségben megmaradjanak. Mert az a leggyászo- sabb jelenség volna, ha a vatikáni zsinat hallgatásából akár csak a legparányibb mértékben is az Egyház e kiváló tag- jainak megingatása és a püspökök jogainak a gyakorlatban való meg csorbulása állhatna elő, mert a püspökök, mint
