Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
274 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. séget képezzen a két külön természet dacára. A schola mélységes magyarázataival szemben ez a magyarázat visszaesés. Ugyancsak a positiv aseitas-szal akarja magyarázni azt, hogy a 2-ik isteni személy változhatatlanságát a megtes- tesülés nem érintette 69., továbbá hogy miért tulajdonítjuk a megtestesülést különösen a Szentiéleknek 98., erre támasz- kodva támadja meg a régibb hittudósok általános nézetét, miszerint Krisztus már e földön bírta a visio beatifica-t 108. 113. k., belőle akarja bizonyítani, hogy Isten boldo- gító látásában folytonos haladás van, 922. stb. Lehetetlen e rövid könyvismertetés keretében mindezeket egyenként kritika tárgyává tenni, elég legyen egy példa, az isteni praescientia, praedestinatio, electio és justificatio kérdése. Hogy e kérdés a scholasticus Isten-eszme alapján megoldhatatlan, az bizonyos és maga a mester, sz. Tamás (Sum. c. Gent. 3, 59.) is beismeri, mondja Schell, hogy a boldogultak sem látják a megoldást, annál kevésbbé az elkárhozottak. Ámde ennek folyománya az leszen, hogy az Isten-eszme ethikai jellege, Isten szentsége veszélybe döntetik. Ezen a bajon csak a positiv aseitas-szal segíthetni, mert a régi merően negatív a'seitas mellett Istennek léte is talány, annál is inkább praedestináló akarati elhatározásai, ez is, az is fátum, érthe- tetlen szükségszerűség színében tűnik fel. Ellenben a positiv aseitas álláspontjáról érthető Isten örök léte, mert tudatos akarati actusának örök folyománya, érthető a praedestinatio, mert a végtelenül szent isteni akarat megold minden nehéz- séget. — Csodálatos, hogy emelhet ily súlyos vádakat a hagyományos régi Isten-eszme ellen; nem áll, hogy annak alapján e kérdésben veszélyben forogna Isten szabadsága és szentsége. Schell erre még csak látszólagos bizonyítókot sem tud felhozni. Sz. Tamás beismerésében nem foglaltatik benn, amit Schell feltételez, mert sz. Tamás és az egész schola szerint minden egyes ember a túlvilágon be fogja látni és tudni, hogy saját érdeméből üdvözült vagy kár- hozott el. Mi hát a titok, amibe a boldogultak nem látnak bele ? sz. Tamás a praedestinatio adaequate spectata vagyis
