Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
70צ IRODALMI ÉRTESÍTŐ. létezik? így tehát az isteni ismeret és akarat működése is feltételezi azok előző létezését, vagyis Isten előbb létezik, legalább logice, mintsem működnék, ámde épen Schell sze- rint nem létezik előbb, mert hisz épen ez actnsok okozata léte, tehát a positiv aseitas az ellentmondás elvének taga- dására vezet. — »Továbbá ha a végtelen szellemi lény önmegvalósít», önmagának oka, miért ne lehetne a világ is önmegvalósító ? — mondja Müller.1 A véges és végtelen voltra való utalás ezen beláthatatlan horderejű veszélyes követ- keztetés megdöntésére magában véve nem elég«. Mert causa sui az ellentmondás elvének megtagadása nélkül semmi sem lehet; azért a scholastikusok sohasem mondták, sőt egyenesen kizárták azt, mintha Isten az aseitas folytán önmagának causa efficiense és így egyben oka és okozata is volna. — Végül az aseitas régi felfogása nem egyenlő az okság elvé- nek tagadásával. Isten azért nem létezik elégséges ok nélkül, esetleg véletlenből, mert per essentiam létezik, mint már a Szentírás mondja »ego sum qui sum,« ó 6 ,וסע az ipsum esse mint sz. Ágoston mondja és plenitudo entis, mint az egész schola •mondja. Igen, létének oka önmagában van. Isten szükségkóp létezik és szükségkép az a mi, de nem causa efficiens sui ipsius, egyáltalán nincs causa efficiense, nem is lehet, mert létesítő oka csak azon lényeknek van, melyek magukban véve közönbösek a lét vagy nemlét iránt. Igaz, e dologban van valami reánk nézve megfoghatatlan és titokszex-ű, mint egyáltalán az egész Istentanban, de nincs benne ellentmondás, mint Schell positiv aseitasában s azért ez a helyes felfogása az aseitasnak. Hogy is képzelhető, hogy az egész schola, sőt az egész megelőző kér. tudomány, egy ily alapvető hittani fogalmat helytelenül fogott volna fel ? Schell itt evidenter elfeledte, hogy az egyéni szabad- ságnak a dogmatika terén egyéb korlátái is vannak, mint a dogmatikus definitiók. Azonfelül ez a merész újítás, a positiv aseitas mint önmagáttevés, önmegvalósítás, önmeg- okolás vörös fonálként vonul végig az egész művön. Schell Innsbr. Ztschr. 1894. IV. 694.
