Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. már 1893-ban befejeztetett, de úgy jó tulajdonságai, mint fogyatkozásai érdemessé teszik, hogy vele a H. F. fog- lalkozzék. A fő dicséretes vonása az, hogy a theologusban a hit titkai iránt mély tiszteletet és forró szeretetet ébresz- teni törekszik, a kér. kath. hit tanainak eszmegazdagságát, életbevágó horderejét lelkes szavakkal vázolván, nem hogy ellaposítaná, ellenkezőleg nagy spekulativ talentummal mélyükbe hatol s egész magasztosságukban mutatja be sz. hitünk nagy titkait. Sokszor találkozunk e könyvekben egyes dogmák oly fenséges eszmegazdag fejtegetésével, mely a hittanulót szent lelkesedéssel sőt a theologiában jártasabb papi férfiút is istenes gyönyörrel tölti el, mert mindenütt magasztos, nemes, fenségesen szép felfogásával találkozunk az egyes dogmáknak, sőt gyakran meglepő uj világításban tüntet fel egyes dolgokat. Mindenik könyvben találhatók fenséges mélyreható fejtegetések. így az első könyvben, hol a kinyilatkoztatás forrásairól beszél, gyönyörűen fej- tegeti, mi az egyház? »Ha a kér. vallást, úgymond, eszerint mint Isten országát a földön, mint a megigazultak előtt és fölött álló objectiv isteni üdvintézményt fogjuk fel, úgy ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az isteni maradandó s jól szervezett intézmény alakjában mint bizonyos szent hatalmak összefoglalata vezetőként halad az ember előtt, hogy őt igazság és malasztból font szellemi organizmusába fölvegye és pedig úgy, hogy nemcsak az egyes emberek hanem az emberiség megváltassék Krisztusban és részesévé legyen az üdvösségnek. A kinyilatkoztatás nemcsak Isten eszében létezik az üdv elhatározása alakjában, hanem objectiv igazság és malasztból szőtt rendszer alakjában a földön is, igaz ugyan, hogy emberi hordozóiban az egyházi hármas, t. i. tanítói, papi és pásztori hivatalnak van meg- valósítva, de Isten intézkedéséből s azért isteni erővel felettük is uralkodik és általuk a világot Istennek hódítja meg s amellett korántsem osztja az emberi szellemi adó- mányok elkerülhetetlen közös sorsát, melyek t. i. folyto- nos váltakozással örökösen igen és nem, észellenes vakhit 264
